Érik a ropogós cseresznye

A mai ropogós, nagy szemű cseresznye őse az apró, madárcseresznyének titulált bogyó, amely tényleg csak a madarak csemegéje. A Közel-Keleten már időtlen idők óta terem. Arról ellenben úgyszólván semmit nem tudunk, hogy kik, mikor és hol kezdték el nemesíteni. Csupán annyi biztos, hogy Xenophón Kr. e. 400 évvel már beszámolt arról, hogy a vesztes kunaxai csatából visszavonuló görög sereg katonái bő levű, finom cseresznyével enyhítették szomjúságukat.

 

A vadcseresznye a Kárpát-medencében már a honfoglalás előtt őshonos volt, de az igazi, tulipiros, nemesített változat csak a török hódoltság idején jelent meg nálunk. A Magyarországról származó gyümölcs már a XVI. században kedvelt volt Bécsben és Ausztriában; irodalmi adatok például dió nagyságú cseresznyéről számoltak be. Egyébként egy jól megtermett fa akár 80-100 kilogramm termést is adhat. Gyorsan romlik, ezért lehetőleg lapos ládába szedjük, és azonnal vigyük hűvös helyre, de legalábbis árnyékba.

 

 

Az ókori görög orvosok a nyavalyatörésre, vagyis az epilepsziára cseresznyét javallottak. Feketecseresznyével hajtották ki az epe- és veseköveket, a pirosabb fajtákkal pedig a különféle bőr alatti hólyagokat kezelték. A gyümölcs e jó tulajdonságának a honi gyógyászatban is hasznát vették, mint azt Lippai János, a hazai botanika kiemelkedő egyénisége Posoni kert című, 1664-ben megjelent alapművében leírja: „Ha a fekete cseresznyének, kiváltképpen az apró vadnak, vizét vészik, avagy disztillalják és fél unciát, azaz egy latot adnak bé az olyan embernek, akit a nehézség tör, elhagyja és megoltalmazza tőle.”

 

Vagy hatvan évvel ezelőtt egy német orvos, bizonyos Ludwig Blau teljesen véletlenül azt vette észre, hogy tetemes adag cseresznye rendszeres elszemezgetése után köszvényes panaszai enyhültek, majd elmúltak. Felmerült benne a kérdés: vajon más ízületi kínokat is gyógyít-e a finom piros szemű? Várakozása beteljesült, reumás fájdalmai csaknem megszűntek. A jelentős eredményt azonban nem publikálták a szakirodalomban, a tudományos bizonyítás azóta is várat magára.

 

Azonban a tapasztalat az orvost igazolta: ha napi húsz szem cseresznyét megeszünk, elkerül bennünket a királyok betegsége, a köszvény. Annyi tudományosan is igazolt, hogy a gyümölcsben rejlő C-, E- és B-vitamin, valamint a többi között a molibdén nevű nyomelem egyensúlyban tartja szervezetünk savszintjét.

Az orvostudomány szerint a szájüregben található baktériumok átalakítják a táplálékkal elfogyasztott cukrokat. A közben keletkező anyagok és a savas kémhatás előmozdítják a fehér plaque-ok (lepedék) létrejöttét, amelyek a fogszuvasodást okozzák. Ennek kialakulását gátolja a rendszeresen elfogyasztott cseresznye.