Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Az első fővárosi golfpálya

A Hegyvidéken egykor olyan golfpálya működött, amelyet még a külföldi szaklapok is világszínvonalúnak értékeltek. Ma már a nyomát is alig látni a nagy múltú sportlétesítménynek.

Gróf Andrássy Géza egy új sportágat mutatott be a magyar nagyközönségnek 1902-ben a Lóverseny-pályán: a golfot. Andrássy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjaként jelentős befolyással rendelkezett a századforduló hazai sportéletében, az ő bábáskodása mellett épült meg Magyarország első golfpályája Tátralomnicon. A pályát 1909-ben adták át, és még ebben az évben meg is rendezték az első versenyt. A klub elnökének Lauber Dezsőt választották, aki építészmérnökként egyben a pálya tervezője is volt. Lauber később többszörös magyar golfbajnok lett.

Katonai gyakorlatok helyett golfozás

Mielőtt rátérnénk a második hazai pálya történetére, érdemes röviden áttekinteni a sportág múltját. A golf őse Skóciából származik, pásztorok játszották a birkalegelők zöld füvén. Az állatok által kitúrt területek a mai homokcsapdák elődei voltak. A játék középkori eredetét onnan ismerjük, hogy II. Jakab skót uralkodó 1457-ben betiltotta, mert a hadra fogható fiatalok a katonai gyakorlatozás helyett inkább a golfozást választották. A brit szigeteken hamar elterjedt, azonban csak a XIX. század végén jelent meg a kontinensen.
Magyarországon szinte azonnal megteremtették a játék feltételeit. Már 1911-ben – amikor még nem volt golfpálya a fővárosban – megalakult a Budapesti Golf Club, elnöke gróf Andrássy Géza, titkára a tátralomnici klub elnöke, Lauber Dezső lett. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy megfelelő helyszínt találjanak a pályának, és az engedélyeket is beszerezzék: már 1911-ben megnyitott a golfpálya a Széchenyi-hegyen. Akkor még nem épült be a terület, viszont a fogaskerekű felső végállomása révén könnyen meg lehetett közelíteni tömegközlekedéssel is. A Svábhegyi Értesítő így írt az új pályáról az 1911. szeptember 1-jei számában: „…a svábhegyi nyaralókhoz és a fővároshoz közel esik, ez lenne hivatott arra, hogy a mi ifjúságunkba is belenevelje a bámulatosan nemes játékot. A hozzávetőleg ítélők mindjárt a világ egyik legszebb pályájának hívják. Tény, hogy a helye festői, a talaja megfelelő, és nagy szorgalommal elsőrangú pályává építhetik át.”

A golfpályát kilenc lyukkal építették, a hossza két és fél kilométer volt. Gondosan nyírt sövény vette körül, és a pályák füvét is lelkiismeretesen ápolták, a fűmagot egyenesen Angliából hozták. A Budapest Golf Club Malcolm Goodwillie személyében skót edzőt fogadott fel, aki oktatta is a sport iránt érdeklődőket, a labdákat pedig a környékbeli sváb gyerekek szedték össze.

Az_elso_fovarosi_golfpalya„Tilalomfa” jelezte a bejáratot
A Széchenyi-hegyi golfpálya a két világháború közötti évtizedekben élte a virágkorát. A nagy érdeklődés miatt a kezdetben kilenc lyukkal rendelkező pályát 1924-ben kibővítették tizennyolc szakaszosra, és ekkor kapott új klubházat is, amelyet piros virágokkal teli ágyások választottak el a pályák füvétől. Az épület mellé parkolót építettek az automobilok számára, és saját éttermet is kialakítottak. Kapuja azonban nem volt, csak egy „tilalomfa” jelezte a klub bejáratát.

Egy angol szaklap Európa második legszebb pályájának kiáltotta ki a Széchenyi-hegyi golfpályát, ami nem véletlen, hiszen a sportolók játék közben a budai hegyek domborulatait láthatták, de a lábuk előtt terült el a főváros, illetve a Duna kanyargó csíkja is. 1924-ben a fővárosi golf klubnak 120 tagja volt, de közülük legfeljebb ötvenen számítottak aktív játékosnak.

A pálya további terjeszkedése óriási anyagi ráfordítást igényelt volna, így nem szívesen bővítették a klub létszámát, nagyon nehéz volt bekerülni. Ennek indokaként azt is felhozták, hogy szeretnék megóvni az ideális sportszellemet. Egy 1924-es beszámoló arról tanúskodik, hogy a pályát előszeretettel látogatják politikusok, akik itt játszanak Jeremy Smith-szel, a Népszövetség magyarországi főmegbízottjával, és a nagy fontosságú diplomáciai ügyek sokszor a golfpályán dőlnek el, nem pedig a tárgyalóasztaloknál.

Vasútvégállomás a golfpályán
A klub fennállásának huszonöt éves évfordulójára, 1936-ban jubileumi versenyeket szerveztek, amelyeken részt vett a kor leghíresebb amatőr játékosa, Bobby Jones is. A magyar golfosok is sikereket könyvelhettek el: Lauber Dezső, amellett, hogy München háromszoros és örökös bajnoka is volt – ami abban az időben a legrangosabb európai versenynek számított –, Gyurkovich Bélával és Kovács Jenővel Európa egyik legjobb férfi csapatát alkották. Szlávy Bélánét, aki tizenkilencszeres magyar, ötszörös osztrák és négyszeres cseh bajnoki cím tulajdonosa volt 1920 és 1944 között, 1926-ban, a német bajnoki cím megnyerése után Európa legjobbjának kiáltottak ki, sőt a világ ötödik legjobb női játékosaként tartották számon.

1948-ig rendszeresen tartottak itt nemzetközi versenyeket, azonban az ország ekkor hatalomra kerülő új vezetése nem nézte jó szemmel a golfozást, amelyet nem tartott méltónak a kommunizmus szellemiségéhez. A klubot nem zárták be, inkább nemes egyszerűséggel a pálya területén hozzákezdtek az úttörővasút Széchenyi-hegyi végállomásának építéséhez. Az ellehetetlenített golfklubot végül 1951-ben oszlatták fel hivatalosan. Ma már nem lehetne újranyitni a pályát, mivel olyan egyedülálló növény- és állatvilág honosodott meg itt, amely védelem alatt áll.

Az egykori sportlétesítmény emlékét a közelben lévő Golfpálya utca elnevezés őrzi. Légi felvételeken pedig máig kivehetők a régi pályák – az erdőkbe beékelődő tisztásként, rétként jelennek meg.

Balázs Attila