Legyen_a_Hegyvidek_igazi_otthona_az_itt_eloknek

Legyen a Hegyvidék igazi otthona az itt élőknek

Nem a kétszintű közigazgatással van baj, hanem azokkal az emberekkel, akik korrupttá tették a főváros működését, akik nem a budapesti emberek érdekében dolgoztak, hanem a „nokiás dobozokkal” foglalkoztak – mondta lapunknak Pokorni Zoltán, a Hegyvidék negyedszerre megválasztott országgyűlési képviselője. Pártja, a Fidesz elsöprő győzelmét követően arról kérdeztük a polgármestert, hogy az új kormány első intézkedései nyomán milyen változásokra számíthatnak az itt élők.

Budán a legmagasabb arányban, a szavazatok 56,1 százalékával már az országgyűlési választások első fordulójában képviselői mandátumot szerzett. Ezzel polgármesteri tevékenységét is értékelték a választók. Adódik a kérdés, a következő ciklusban is folytatná a polgármesteri munkát?

– Igen, szeretném folytatni. Természetesen ennek is megvan a maga demokratikus kiválasztási rendje a párton belül, nyáron dől el, hogy újból megkapom-e az indulás lehetőségét – a választópolgárok pedig ősszel döntenek arról, hogy igényt tartanak-e az elkövetkező négy évben is polgármesteri munkámra. A parlamenti választás kerületi sikere, úgy érzem, összefügg azzal, hogy amikor a nagypolitikával szemben erős bizalmatlanság alakult ki, és a Gyurcsány–Bajnai-kormány miatt a parlament tekintélye minden korábbi szint alá süllyedt, sokkal inkább értékelik az emberek azt a jelöltet, aki ott van közöttük, az ő ügyeikkel foglalkozik, „két lábbal a földön áll”. Igenis számít tehát, mennyire van otthon a választókörzetében egy képviselő. A Fidesz 173 egyéni képviselőjéből most mintegy 130-an önkormányzati képviselők, és a listás képviselők közül is 40-en az önkormányzatok világából érkeztek. Ez jó arány: azt jelenti, hogy a megválasztott országgyűlési képviselők jól ismerik a helyi igényeket, választókerületük problémáit, sajátosságait.

Pártja több ízben is jelezte, hogy csökkenteni kívánja az önkormányzatok képviselő-testületeinek létszámát. Mit jelent ez a kerületben?

– Ezt a kérdést a Fidesz-frakció még a kormány megalakulása előtt a parlament elé bocsátja. Nálunk, a kerületben 16 egyéni körzet van, ennyi képviselő foglalkozik – a listán bejutottak mellett – az itt élő emberek életével, ügyes-bajos dolgaival. Valójában az lenne a legjobb, ha még többen segíthetnék az itt élők problémáit, csakhogy ez rettentően drága, nem viseli el az ország teherbíró képessége. Miután az egyéni és a listás helyek száma is arányosan csökken majd, egy-egy képviselőnek a jövőben több feladatot kell ellátnia, mert nőni fog a körzete és, ezzel megszaporodnak a feladatok is. És ezt úgy kell megoldanunk, hogy ennyi munkát – annak ellenére, hogy többségük nem főállásban, hanem valamilyen civil foglalkozás mellett folytatja – megfelelően el tudjanak látni, s a választópolgárok ne érezzék a képviselők számának csökkenését.

Átrendezi az új kormány a főváros és a kerületek hatásköreit?

– Nem a kétszintű közigazgatással van baj, hanem azokkal az emberekkel, akik korrupttá tették a főváros működését, akik nem a budapesti emberek érdekében dolgoztak, hanem a „nokiás dobozokkal” foglalkoztak. A hamarosan benyújtásra kerülő törvénycsomag, amely a kisebb önkormányzatokról, valamint a kétszáz fős parlamentről szól, néhány más, fontos javaslatot is tartalmaz majd. Ezek egyike lesz az, ami végre megszünteti a kerületek másodrendűségét. Hiába él a városrészekben egy-egy megyeszékhelynyi közösség, a vidéki városokkal ellentétben sok kérdésben nincs önrendelkezési joga a kerületeknek, mert a főváros „óvó bácsiként” gyámkodik felettük. Ami a kerületek és a főváros közti feladatmegosztást illeti: több évtizedes vita, s valószínű, még sokáig zajlik, hogy jól vannak-e szétosztva a hatáskörök. Én úgy vélem, hogy a kialakult munkamegosztás működőképes konstrukció. Van egy mondás, miszerint ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani. Rengeteg mindent lehet jobban csinálni, átgondoltabban, gazdaságosabban működtetni, de a változtatásokat óvatosan és megfontoltan kell tenni. Budapest nem egy város a sok száz közül, hanem az ország meghatározó ereje, kulturálisan és gazdaságilag egyaránt – az itt élő 1,8 millió ember a magyar GDP 40%-át termeli meg. A fővárosban bármilyen kis működési probléma nagyon nagy gondot okozhat. Az új parlamenté, az új kormányé és az új fővárosi vezetésé a felelősség, hogy a továbbiakban egy jobban, finomabban beállított együttműködés alakuljon ki a főváros és a kerületek között.

Legyen_a_Hegyvidek_igazi_otthona_az_itt_eloknek2Hogyan lesz képes megoldani az új kormány az önkormányzati ellátások sokat emlegetett finanszírozási problémáit?

– Először is őszintén be kell vallani, hogy mekkora a baj. Az önkormányzatok eddig is folyamatosan jelezték, hogy gond van, a kormány ugyanakkor csak azt hajtogatta, már itt a „Kánaán”, az alagút végéhez értünk, nincs semmi probléma. Az új kormánytól az első évben sokkal több pénzt nem, egyenes, őszinte beszédet viszont lehet remélni, ami nem kis dolog, hiszen látjuk, nem fedjük el a gondokat. Még az olyan elit, stabil gazdasági háttérrel működő kerület is, mint a Hegyvidék, nagyon nehéz pénzügyi helyzetbe került a válság és az elmúlt évek kormányzati megszorításai miatt. Világosan látni kell az itt élőknek is, hogy az önkormányzati rendszer – ahogy az egész ország – a szakadék peremére sodródott. Az oktatási intézményeket az önkormányzatok önállóan nem tudják fenntartani, az állam pedig letolta magáról a finanszírozási feladatokat. Vagy tudomásul vesszük, hogy az óvodákat, iskolákat az önkormányzatok fokozatosan bezárják – és szerintem ezt nem szabad hagyni –, vagy pedig az államnak a jelenleginél jóval nagyobb szerepet kell vállalnia a finanszírozásban, esetleg magában a fenntartásban. Nem egy elkeseredett polgármester mondja azt az országban, hogy inkább visszaadná az államnak a fenntartás feladatát. Mi még szerencsére nem tartunk itt, de nagyon nagy nehézséget okoz nekünk is az óvodák, iskolák működtetése. Az egészségügy gondjai még inkább tragikusak. Ha egy kisgyerek nem megfelelő oktatást kap, az csak tíz év múlva érezhető probléma, ha viszont meghal a beteg, az most dráma. A Hegyvidéki Önkormányzat az egészségügy súlyos gondjait nem érzékeli annyira, hiszen mi csak az alapellátási feladatokat – háziorvosi, fogorvosi, védőnői ellátást – biztosítjuk, de a főváros szintjén ezek igenis jelentkeznek, és az itt élők is észreveszik, amikor például betérnek a Szent János Kórház málló vakolatú, lepusztult épületeibe. Nincs messze az új kormány elképzeléseitől, hogy a jelenleg széttagolt egészségügyi intézményeket vonjuk egy kézbe. Ma az Egészségügyi Minisztérium tartja fenn az országos intézeteket, az Oktatási Minisztérium az egyetemeket, amelyeknek szintén nagy klinikai kapacitásuk van, a megyék és a főváros a kórházakat és a járóbeteg-ellátás nagy részét, a települési önkormányzatok pedig a háziorvosi rendszert. Ez utóbbi jó helyen van, de az előbbieket egységes szemlélet szerint kellene kezelni. A mi kerületünkben jó példa erre a fővárosi fenntartású János kórház és az egyetemi Kútvölgyi Klinika, amelyek néhány lépésnyi távolságra vannak egymástól, abszurd módon mégis képtelenek az együttműködésre. Talán ez oldódik majd, ha az őszi választásokon a polgári oldalnak a fővárosban is sikerül átvennie az irányítást. Így kialakulhat egy olyan politikai együttállás a kormány, az egyetem és a főváros vezetése között, ami lehetővé teszi, hogy a fővárosban egységes szemléletmód alapján gondoljuk végig, milyen intézményrendszer szükséges az ellátások biztosításához, hogyan lehet a meglévő kapacitásokat a betegek szempontjai szerint a legjobban kihasználni. További abszurd helyzet a kerületben, hogy közel tíz éve befejezetlenül áll a Sportkórház új, modern tömbje. Lehetetlen állapot, hogy most is a Monarchia-korabeli, korszerűtlen pavilonépületekben zajlik a gyógyítás, miközben ezektől pár méterre ott áll a süttői mészkővel burkolt, gyönyörű, modern klinikai tömb – befejezetlenül, üresen. Ennél nagyobb pazarlást nehéz elképzelni, és ez az elmúlt nyolc év kormányzati politikájának bűne. A túlterhelt önkormányzati apparátusok hatékonyságát véleményem szerint úgy lehetne növelni, ha a kormány csökkentené a hatáskörébe tartozó feladatmennyiséget. Ma egy sor olyan, rengeteg pénzt felemésztő tevékenységet végzünk, aminek valószínűleg nem itt van a legjobb helye – nem biztos például, hogy a polgármesteri hivatalnak kell minden évben összeszámolnia a kóbor kutyákat, és erről jelentést készítenie az ÁNTSZ számára. Szerencsésebb lenne, ha ilyen és ehhez hasonló kötelezettségek teljesítése helyett más, fontosabb, az emberek mindennapi életéhez szorosabban kapcsolódó feladatokra összpontosíthatná energiáit a hivatal.

Mi az, amire idén kevesebb pénzt tud költeni a kerület?

– Szívünk szerint többet költenénk a fejlesztésekre, intézményfelújításokra és az útfejlesztésekre, hogy a kerület élhetőbb, vonzóbb legyen, de ezekre most kevesebb jut, ugyanis több pénzt kell fordítanunk a szegénység ellensúlyozására. Hiába él itt a gazdasági és politikai elit egy jelentős része, az elesettek, a rászorulók száma is magas. Nagy részük idős, de a válság miatt munkanélkülivé vált aktív korúak közül is egyre többen szorulnak segítségre. Sokkal több szomorú történettel, kétségbeesett emberrel találkozunk most, mint akár csak két évvel ezelőtt.

Orbán Viktor miniszterelnök-jelölt szerint ma a gazdasági növekedés beindítása mellett a közbiztonság helyreállítása a legégetőbb feladat az országban. A XII. kerületre is igaz ez a megállapítás?

– A gazdasági feszültség, az elszegényedéstől való félelem biztonsági kockázatokat vet fel, így nő a rend iránti vágy is. Akkor tudjuk biztosítani a rendet, ha van elég rendőr, aki őrzi az emberek nyugalmát, értékeink biztonságát. Mi a Hegyvidéken időben érzékeltük ezt a problémát, jó ütemben kezdtük el felépíteni saját közterület-felügyeletünket, s támogattuk önkormányzati forrásból a dr. Fülöp Valter rendőr alezredes kiváló irányításával működő kerületi kapitányságot. Így tudtuk elérni, hogy itt nem alakult ki olyan jellegű közbiztonságromlás, ami az ország számos területén élhetetlenné teszi a mindennapokat.

Mik a Hegyvidék kilátásai az elkövetkező négy évre?

– A gazdasági lehetőségeket illetően a mai pénzügyi helyzetben egyelőre a működőképesség megőrzése lehet a reális cél. Természetesen hosszabb távon ennél többre van szükség. Szeretném, ha az elkövetkező években olyan fővárosi alközponttá alakulna a Hegyvidék, ahol, mint egy kisvárosban, minden együtt megtalálható, ahol dolgozhatnak, vásárolhatnak, pihenhetnek, sportolhatnak az emberek. Mindezt egészséges, tiszta, zöld környezetben, szinte karnyújtásnyira a város szívétől.

z.