Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Építsünk közösen betlehemet! Fekete István Általános Iskola és Előkészítő Iskola

Még alig léptünk bele az őszbe, sárguló levelek sem voltak a határban, mikor olvastuk a felhívást, hogy Pokorni Zoltán polgármester úr betlehem építésére ad lehetőséget oly módon, hogy azok a kerület közterein állnak majd, mindannyiunk ünnepi hangulatához adva egy örömteli morzsát.
Az októberi hetek nem teltek el úgy, hogy valahol ne került volna a beszélgetések témakörébe a „hogyan építsük?”, „milyen módon legyen?”, „ki készítse majd?”, „ki szeretne benne tevőlegesen részt venni?”
A novemberi napok, a hideg reggelek, az egyre sűrűbben előbukkanó fagyok már sokunkban meghozta a hangulatot: ideje a tervekből, ötletekből konkrétumokat választani, és kezdődjön a munka! A sok lelkes gyerek, szülő, tanár és tanár szülője, rokona, ismerőse gyűjtötte, hordta, válogatta a betlehem építéséhez szükséges kellékeket, anyagokat.
December első napjaiban összeállt a csapat, amely szabad idejében fúrt, faragott, ácsolt, festett, varrt, formázott, ragasztott, és egyre lendületesebben dolgozott. Az utolsó napok – a határidő közeledte miatt – sűrű, időt, hétvégét, késő estéig tartó munkálkodást hoztak, de megérte: a Királyhágó térre való kiszállítás előtti hajnalra összeállt minden, gyermek, felnőtt szívébe lopva az együtt-teremtés ősi boldogságát.
„Szorgalmasan foglalatoskodunk… miközben tudatában vagyunk gyengeségünknek és annak, hogy szerény képességünkkel csak kis visszhangot keltünk” – jártak a gondolatunkban Jeromos a galatákhoz írt kommentárjai, ugyanakkor meghatottság és szerény büszkeség volt mindnyájunkban, amikor bármelyik – a kerületben kiállított – betlehem előtt elhaladtunk a 2009. év karácsonyán. A betlehemépítők közössége újra rátalált a karácsony lényegére, a szeretet ünnepére, ami nem egy napra korlátozódik, hanem átlengi a szürke hétköznapok dolgos óráit is.

Király-Kocsis Ibolya igazgató

Epitsunk_kozosen_betlehemet1