A kullancsok állatkedvenceinket is veszélyeztetik
Újabban mind többet lehet hallani a kullancscsípések következtében kialakuló emberi megbetegedésekről, azt azonban talán kevesebben tudják, hogy az élővilág e parányi vámpírjai a kedvtelésből tartott állataink (elsősorban kutyák) számára is veszélyforrást jelenthetnek. Az alábbiakban e veszélyforrással kapcsolatosan szeretnénk néhány hasznos információval szolgálni a kerület állatbarátainak.
A kullancsok vért szívó külső élősködők, a világon széles körben elterjedtek. A mi éghajlati viszonyaink között tavasztól kora őszig kell nagyobb számú előfordulásukkal számolni, de erősebb felmelegedéskor akár a téli időszakban is megjelenhetnek. Jellegzetességük az apró fűrészként használható, fogazott szájszerv, amelynek segítségével mélyen beáshatják magukat áldozatuk bőrébe. E félelmetes támadó fegyverzet része még egy speciális nyálösszetevő is, amelynek érzéstelenítő hatása révén a behatolás észrevétlen marad.
Miután a kullancs befúrta magát a gazdaállatba, napokon át csüng rajta, miközben saját súlyának kétszázszorosát kitevő vérmennyiséget is képes kiszívni, és ezalatt a pár milliméteres nagyságról akár babnyira is megnőni. De hogyan is akadnak rá áldozataikra? A bokrok, bozótok, aljnövényzet levelein megtapadva, mintegy lesben állva várják a prédát, amelynek közeledtét megérezve ráejtik magukat annak testére. Tehát a bokrok aljában előszeretettel csörtető kutyák fokozott veszélynek vannak kitéve!
A kullancscsípés káros hatása többrétű. A szúrás helye később égő, viszkető, ami az állatot idegesíti, a terület vakarására, dörzsölésére készteti. Ennek (vagy a rosszul eltávolított, beszakadt szájszerv) következtében gyulladásos göbök alakulhatnak ki kutyán és macskán egyaránt, amelyek később elfertőződhetnek.
Ennél veszélyesebb következményekkel járhat, ha a vérszívó súlyos betegséget okozó, mikroszkopikus nagyságú kórokozókat juttat be a szúrás alkalmával kutyánkba. Idetartozik a vérszínű vizelést okozó véglény, amelyet elsősorban víz közeli területeken élő kullancsok hordozhatnak (de az utóbbi években már a fővárosban is megjelentek), valamint a Lyme-kór okozója, amely az emberben is hasonló megbetegedést okoz, és amellyel az egész országban előforduló kullancsok fertőzöttek lehetnek. Ez utóbbi esetben a láz és a nagyfokú elesettség mellett elsősorban ízületi elváltozások és szívműködési zavarok a jellemzők. Mindkét megbetegedés halálos kimenetelű is lehet, amennyiben nem érkezik időben az orvosi segítség.
A kullancsok és az általuk terjesztett betegségek elleni hatékony védekezés többfrontos küzdelmet jelent. A két fő út a négylábúnkba bejutó kullancsok számának csökkentése, illetve az általuk terjesztett betegségek elleni védelem. Az előbbihez tartoznak a különböző kullancsirtó és riasztószerek (nyakörvek, spray-k, cseppek, ultrahangos távoltartó stb.), míg a csípéssel terjesztett betegségek elleni megelőzés szempontjából védőoltások és más injekciós készítmények állnak rendelkezésre. Ezek pontos alkalmazási körülményeit az állatorvossal kell megbeszélni.
Fontos feladata a gazdinak minden sétáltatás után a kutya testfelületének gondos átvizsgálása, valamint a kijárós macskák időnkénti „bogarászása” is, elsősorban a fejen, nyakon és hastájékon. Az így fellelt vérszívót mielőbb távolítsuk el egészben, a bőrhöz minél közelebb megragadva, például egy szemöldökcsipesszel, vagy akár a körmeinkkel is egy óvatos, csavaró mozdulattal, de újabban kaphatók már e célra speciális kis eszközök is. Az esetlegesen beszakadt fejrész később rendszerint magától kilökődik, annak eltávolítása orvosi feladat. Végül megemlítendő a humán-egészségügyi vonzata is állataink kullancsosságának, mivel a zöldterületen összegyűjtve szinte házhoz szállítják azokat a gazdi otthonába.
A témával kapcsolatos további kérdésekben is szívesen állunk a kedvenceikért aggódó állattartók rendelkezésére.
Dr. Juhász Péter
önkormányzati állatorvos
(XII., Városmajor utca 1.)