Arnyekok_hangulatok_pillanatok

Árnyékok, hangulatok, pillanatok

A mindennapok egyszerűségét, a város és a természet a másodperc tört részébe sűrített csodáit mutatja be a Virányosi Közösségi Ház legújabb tárlata. Horniák Dóra fotókiállításán a felületes szemlélő számára legtöbbször rejtve maradó, apró részletekből összeálló képek a valóság művészi dimenzióját nyitják meg a nézők előtt.

Azt szokták mondani, hogy a fotósok alapvetően exhibicionisták, azonban úgy tesznek, mintha nem a saját világukat, hanem a látható, megfogható valóságot mutatnák be. Ez persze nem igaz, hiszen a pillanat megragadása mindig szubjektív. Benne van a készítő személyisége, továbbá a vágyai és képzetei, amelyek értelemmel ruházzák fel a világ egy adott részletének kétdimenziós megfeleltetését. Ezért tud a fotóművész történetet mesélni, és ezért van az is, hogy a fényképezés kivívta magának a negyedik művészeti ág kitüntető címét.
Mégis, csak kevesek mondhatják el magukról, hogy igazi alkotóként használva a fényképezőgépet képesek hozzáadott értékkel megtölteni a fotográfiát. Horniák Dóra Virányosi Közösségi Házban bemutatott munkái teljesítik ezt a követelményt.
„Valójában nincs sok különbség az író, a zeneszerző, a képzőművész és a fotós között, hiszen alkotásaikban mindannyian saját magukat fejezik ki – mondta a tárlat megnyitóján Fóti Péter fotográfus, aki egyszerű példával szemléltette a pillanatnyi lelkiállapot és a személyiség szerepét a fotóművészetben. – Ha a kép készítésekor a fotós jó hangulatban van, akkor a játszótéren a napon szaladgáló, mosolygós gyerekeket örökíti meg, ám ha rossz a kedve, biztosan az árnyékban egyedül üldögélő, magába forduló csöppséget veszi észre. Jó fotós abból lesz, aki ezt felismerve képes értelmezni saját lelki adottságait. Horniák Dóra képeinek egy része a komótosan múló időt próbálja meg egyetlen pontba összefoglalni azáltal, hogy geometriailag tökéletes helyen ábrázolja a pillanat szereplőit, a felhőt, a biciklistát, a galambot, a Várban kutyáját sétáltató férfit”.
Fóti Péter szerint a kiteljesedett művész magabiztosságának jele, hogy a képek készítője a tökéletesség érdekében ki tudta várni a megfelelő pillanatot. A fotók nem merevek, ha éppen arra van szükség, továbbengedik a pillanatot. Hagyják, hogy a galamb elrepüljön, a felhő arrébb szálljon, a hold elmozduljon, az árnyék eloszoljon. Lágyak, gyengédek, épp csak megérintik, megsimogatják a pillanatot – fogalmazott a fotográfus.
Kevés az él, az egyenes, a kocka vagy a törés, inkább a természetes formák uralják a képeket – a bicikli kereke belesimul az épület boltívébe, a galambszárny a kőoroszlán izmaiba, az oszlop a csipkébe. Ha mégis megjelenik egy egyenes vonal, azt rögtön finomítja a rajta nyugvó árnyék, vagy a víz fodrozódása. A kiállítás az elmúlt néhány évben készült munkák összegzése, arra tesz kísérletet, hogy bebizonyítsa: a mai világban is jelen van a harmónia, a nyugalom és a szépség.

em. 

Az „Elcsíptem: árnyékok, hangulatok, pillanatok” című kiállítás a hónap végéig megtekinthető, előzetes bejelentkezés után (275-1394). Cím: Virányosi Közösségi Ház, XII., Szarvas Gábor út 8/c.