Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez
A_titokzatos_Kek_Golyo

A titokzatos Kék Golyó

A Kék Golyó utca nevének eredete kezd a feledés homályába merülni, sőt, az írásmódja sem kőbe vésett, több helyen találkozni ugyanis a "Kékgolyó utca" változattal. Az elnevezést egy vendégfogadóról kapta, amely egykor a Városmajor utca és a Kék Golyó utca sarkán várta vendégeit, a XVIII. századtól közel kétszáz éven át működött, és „zum Blauen Kugel”-ként („A Kék Golyóhoz”) emlegették.
A XX. század elején még állt az a földszintes, ütött-kopott kis épület, amelynek homlokzata a Városmajor utca felé nézett, a sarkán pedig egy nagy, kék színű kőgolyó ékeskedett befalazva. Egyes források szerint a golyó még a római korból maradt itt, mások a törökök befestett "ágyútöltelékének" vélték. Az igazság azonban máshol keresendő: a kék golyó a régi fűszerárus kalmárok cégére. Ez szimbolizálta az indigógolyócskákat, amelyeket máig kékgolyó néven árusítanak a festékboltok. Minden régi, hagyománykövető bolt ezt használta cégérül.
Ugyanakkor a Királyi Haszonélvezetek Joga és az ebbe tartozó italmérési jog jelvénye a kék erszény volt. Ez is kék golyóként jelent meg több esetben. Így vált egész Európában a kék, más néven sörgolyó (Bierkugel) a királyadót fizető sermérő csapszékek cégérévé.
A kocsma 1904 őszéig működött a házban, és régi, budai blaumontagos, vagyis korhelyhétfős helynek számított. A korhelyhétfő úgy folyt le, hogy a cimborák összejöttek valamely legénynél vagy mesternél, leginkább a vendéglátók költségére. Az inasokkal bort és élelmet hozattak, és az egész napot evéssel, ivással, szórakozással töltötték. Máshol a céh valamennyi legénye együtt mulatozott a munkásszálláson, vendégházban vagy a természetben, és annak, aki nem jelent meg, a többiek által elfogyasztott ételek árából a rá eső részt vállalnia kellett, különben megbotozták. A korhelyhétfőt a hatóságok és a céhek egyaránt szigorúan tiltották, ennek ellenére a XIX. század végéig rendszeresen megtartották.
Az egykori Kék Golyó vendéglő emlékét egy tűzzománc tábla őrzi, amely Stefániai Edit alkotása, és a bankká alakított épület faláról a sarkon lévő kis parkba került át.

B. A.