A_hegyvideki_iskolak_unnepsegversenye1

A hegyvidéki iskolák ünnepségversenye

Ebben az évben először versenyt hirdetett az önkormányzat az iskolák között annak megmérettetésére, melyik oktatási intézmény forradalmi megemlékezése a legszínvonalasabb, leginkább személyhez szóló, történelmileg leghitelesebb és legnagyobb hatású. A két korcsoportban, általános és középiskolások számára kiírt vetélkedés az eredményektől függetlenül is meghozta a várt sikert: az ünnepségekre szívvel-lélekkel készültek a hegyvidéki diákok.

„Fontosnak tartjuk, hogy tudatosítsuk a fiatalok nemzedékében, mit ünneplünk október huszonharmadikán, és ne laposodjanak el az iskolai ünnepségek” – mondta lapunknak Fonti Krisztina alpolgármester. Szerinte lényeges, hogy átérezhető, átélhető és megérthető legyen a forradalom üzenete, hiszen közelmúltunk történelme a mai napig hatással van életünkre.
A kerület valamennyi iskolája részt vett a versenyen, talán ennek is köszönhető, hogy mindenütt tartalmas programokkal – ünnepségekkel, történelmi sétákkal, megemlékezésekkel – tisztelegtek a forradalom évfordulója előtt. Bár az újkori olimpiai játékok életre hívójától, Pierre de Coubertin bárótól tudjuk, hogy a részvétel a fontos, mi mégis külön figyelmet szenteltünk a győztesek produkciójának.
A középiskolai korcsoportban a Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tannyelvű Gimnázium lett az első. A műsort a 11/a osztály adta, felkészítő tanáruk az osztályfőnökük, a német–történelem szakos Gór Szilvia volt, aki segítőjével, az ének–magyar szakos Ollé-Deutsch Csillával szinte a tanév kezdete óta terelgette a gyerekek elképzeléseit, felkészülését.
A rendkívül meglepően, rapszámmal indító műsor egészen különleges élmény volt. A forradalom emlékét felelevenítő dal szövegét a diákok írták – a mai fiatalok nyelvén megszólaló ötvenöt éves üzenet azonnal célba talált, és megalapozta, hogy az első pillanattól mindenki komolyan figyeljen a tartalomra. A folytatásban a huszonegyedik század hangjait természetesen felváltották a klasszikusok, Márai Sándortól Liszt Ferencig, miközben megemlékeztek a híres melbourne-i olimpiai vízilabda-mérkőzésről is. „Mindenkit lenyűgözött a műsor, gyerekeket és kollégákat egyaránt – mondta lapunknak az ünnepség után Hajnal Gabriella iskolaigazgató –, az ötödikesek is szinte szájtátva nézték végig. A figyelmükből láttam, hogy átérzik a történtek súlyát.”
A másik győztes, a Németvölgyi Általános Iskola tanulói is szokatlan műsorszámmal kezdték a megemlékezést, a nyolcadikos Molnár Szabolcs nagymamája, Erika néni mesélte el, hogyan élte meg a történteket iskolás kislányként. Elmondta például, hogy a forradalom első napján, 23-án zongoraórára kellett mennie, s mivel korábban érkezett, tanára leküldte, nézze meg, milyen cédulákat tűztek ki a fákra: „Lementem, elolvastam és megjegyeztem a tizenhat pont követelését, majd elmondtam a tanáromnak, akit ekkor láttam utoljára. A forradalom alatt nem voltak óráink, utána pedig elhagyta az országot.”
A filmbejátszásokkal, az események ismertetésével és versekkel gazdagított műsort valóban a magukénak érezték a szereplők. Felkészítő tanáruk, a matematika–kémia szakos Mészárosné Dávid Katalin elárulta, a gyerekek találták ki, mit hogyan adjanak elő. „Egy hónapon át rengeteg időt töltöttünk az iskolában, anyagot kerestünk az interneten, több műsortervet megnéztünk, sok-sok ötletet összegyűjtöttünk, próbáltunk hűek maradni a korhoz. Nem volt egyszerű a felkészülés, de megérte, nemcsak a győzelem miatt, hanem azért az élményért is, amit közben az arcokon láttunk” – mondta a műsor után a tanárnő. És valóban: az első sorban ülő legkisebbek tekintetéből tisztán tükröződött, ha nem is értik pontosan, de érzik, hogy valami nagyon komoly, súlyos dolog történt 1956-ban.A_hegyvideki_iskolak_unnepsegversenye2

A. I.