A_kert_kulonleges_disze

A kert különleges dísze

Ha van sokoldalú növény, akkor a som bizonyosan az. A kertekbe díszítő értéke miatt ültetik, hiszen tavasszal virága, ősszel lombja, télen pedig vesszeje csalogatja a tekintetet. Termése pedig fontos vitaminforrás, ráadásul a madarakat is mágnesként vonzza.

A som nemzetség a somfélék családjába tartozik, és – kiemelve a növény fontosságát – névadója a somvirágúak rendjének is. Maga a nemzetség 30-60 fajt tartalmaz, ezek az északi mérsékelt övben élő cserjék, vagy kisebb fák. A fajok között egy-egy lágyszárú és örökzöld is akad. A Cornus nemzetségnév a fa minőségére utal, és a szarv keménységéhez hasonlítja azt. Korábban egyszerű gépek (szövőszék, rokka stb.) készítésére használták, de jó minőségű golflabdákat is gyártanak somfából.
A Hegyvidék erdős részein a som gyakori növény. A ritkás erdők alján négy-öt méter magas, kusza ágrendszerű bokrokat nevel, amelyek a termésérés idején vonzzák a madarakat és a kirándulókat. A kertbe ültetett fajok és fajták igényeikben hasonlóak a vad somokhoz, de viráguk, lombjuk sokkal dekoratívabb azokénál.
A hegyvidéki talajadottságok megfelelnek a somnak, de ha komposzttal kicsit növeljük a tápanyagtartalmat, akkor serkenthetjük a virágzást. A legideálisabb termőhelye a kertben ott lenne, ahová délelőtt a nap süt, míg a délutáni órákban árnyékos és védett a forró sugaraktól. Persze ezt nehéz megvalósítani, de ha túl sötét helyre kerül a növény, akkor a virágzása is visszafogottabbá válik.
A som jól alakítható, azonban metszéskor, különösen, ha idősebb ágakat is érint, a károsodások megelőzése érdekében érdemes kezelni a sebeket. Ugyanez vonatkozik a törzs esetleges sérüléseire is. A téli fagyokat takarás nélkül is elviseli.
Egy ilyen kis fajszámú csoporton belül nem is lehetne nagyobb a virágok sokszínűsége. Ráadásul ezek nem is egyszerűen csak virágok, hanem virágzatok! Egyes fajok virágzatai aprók, alig néhány centiméteresek és zöldek, míg másokénak a négy „szirma” tenyérnyi. Színben a zöldesfehértől a rózsaszín számtalan árnyalatán keresztül a pirosig húzódik a skála. A „szirmok” alakjában pedig a keskeny csillagvirág éppúgy előfordul, mint a szinte kerek virággá összeálló, vagy a szalagszerűen visszahajló.
Az alapvetően egyszerű, tojásdad leveleket nevelő bokor lombja önmagában is tetszetős, de egyes fajták és bizonyos körülmények további esztétikai értékeket tárnak fel. Van a somok között több olyan fajta, amelynek fényes levele halványzöld, sárgás vagy fehér mintázatot visel. A minta a legtöbb esetben a levél szélein fut, ahonnan az erek közötti területekre is beszűrődik. De az egyöntetűen zöld levelek is kiszínesednek ősszel, amikor megkezdődik a lehűlés. Különösen azokban az években, amikor a lehűlés időszaka lassú, és nem párosul tartós szárazsággal, a somok a kert különleges díszeivé válnak vörös, bordós vagy narancsos levélszíneikkel.
A lombhullás után a fehértarka levelű som (Cornus alba 'Sibirica') piros vesszői egész télen szép látványt nyújtanak, de – még ha a leggyakoribb is – nem ez az egyetlen színváltozat. A sárga vesszőjű somnak (Cornus stolonifera 'Flaviramea') nevéből sejthető módon élénk-, feltűnő sárga vesszői vannak. A kertészek által előszeretettel ültetett veresgyűrű som (Cornus sanguinea) vesszői a sárga és a narancssárga legkülönbözőbb árnyalataiban pompázhatnak. A csupasz téli kertben a színes vesszők látványa még kontrasztosabb, különösen ha több, különböző színű fajta kerül egymás mellé, vagy ha a somvesszők színe a kerti tóban megsokszorozódva tükröződik vissza.
A somokkal talán csak egyetlen nehézség adódik: a sokféleségből nem egyszerű kiválasztani azt a változatot, amelyiknek virága, vesszője, lombszíne is maradéktalanul megfelel. Ezt a problémát csak úgy lehet áthidalni, ha több változatot ültetünk, amely a kívánt tulajdonságok mindegyikét képes felmutatni.

(Barta)