Lekvárral töltött mézes-napok

Hangos nevetés, édes illatok és furcsa zümmögő hangok uralkodtak a Virányosi Közösségi Házban a szeptember 17–18-i hétvégén. A méz- és lekvárfesztivál kellemes hangulata elfeledtette a keserű mindennapokat. Volt, aki csak egy üveg lekvárért, vagy egy csupor igazi mézért tért be, hiszen napjainkban a régi ízek sajnos már kuriózumnak számítanak. A boltok polcain nem nagyon találunk olyan portékákat, amelyek címkéjén ne hemzsegne a tartósítószerek és az adalékanyagok felsorolása.
„A fesztivál megrendezésének legfontosabb oka az őstermelők segítése, valamint az egészségesebb életmód hirdetése. Tavaly hatalmas sikert értünk el, és idén, hála szponzorainknak, még több kulturális programmal vártuk a résztvevőket. Kicsik és nagyok egyaránt kipróbálhatták magukat a különböző vetélkedőkben. Nagyon remélem, hogy hagyománnyá válhat a Virányosi Méz és Lekvár Fesztivál" – mesélte Nagyné Orvos Gabriella, a Virányosi Közösségi Ház igazgatóhelyettese, a rendezvény egyik szervezője.
A méhek tartásáról és a méz szüreteléséről a Bibliában is találhatunk feljegyzéseket. Spanyolországban egy ókori sziklarajzon örökítettek meg egy lépes mézet gyűjtögető embert. Felmerül a kérdés, napjainkban, hogy pattan ki a szikra valakinek a fejéből, s dönt úgy: méhész lesz.
„Ahhoz, hogy valaki méhész lehessen, elsősorban elszántságra és a méz imádatára van szükség – mondta Magyar Endre, aki Nógrád megyéből érkezett szemléltető kaptárával és különleges áruival, amelyek közül a mézzel ízesített bio feketeribizli-bor vívott ki méltó elismerést. – Egy hajdani kollégám hatására vágtam bele ebbe a szakmába. Egyszer azt mondta, elmegy vándorolni, és ha van kedvem, tartsak vele. Általa ismertem meg a méhészek világát, ami annyira megtetszett, hogy azóta is szenvedélyesen dolgozom a méhekkel."
A fesztiválon megjelent a szakma krémje. Jelen volt Kutasi Tamás méhészmester személyében a Brunner Méhészet; a tiszta állapotú természetes mézek híve, a Németh Méhészet; a 2005-ös Magyarországi Méz és Méhészeti Termékverseny Aranykaptár-díjas Homoki Méhészete; a huszonhat éve méhészkedő Király Zoltán, aki a ritkaságnak számító gesztenye-, selyemfű- és facélia mézeit hozta magával egyenesen Vácrátáról; Hunya László, aki 1976 óta a szakma megszállottja, és ízletes mézein kívül méhviaszból készített gyertyákat is hozott; valamint eljött Kozma Zoltán is fenséges mézeskalácsaival. Aki még hangulatosabbá akarta tenni a megvásárolt terméket, Masáth Katalin fazekasmestertől vehetett kézzel készített tárolóedényeket. A szépülni vágyók pedig a Korana méhviasz alapú természetes kozmetikumai közül „csemegézhettek”.
Három stand kínálta a hagyományos és kevésbé hagyományos dzsemeket. Az aggteleki Koltay házaspár som-, csipkebogyó-, galagonya-, naspolya- és bodzalekvárjaival ejtette ámulatba a résztvevőket. Majnár Józsefné Noszvaj gyümölcseit zárta üvegbe, míg a CBA Príma Csemege nemcsak szponzorálta a rendezvényt, hanem jelen volt Jamborijával (borzselé), szarvasgombás cékla-, tárkonyos ananász- és egyéb különleges lekvárjaival.
Míg a felnőttek az ízek világában kalandoztak, addig a gyerek rajzolgattak, kipróbálhatták kézügyességüket. Az igazi kihívást a méztotó furfangos kérdései jelentették, a helyes megfejtők között értékes ajándékokat sorsoltak ki. A tombolát vásárlók szintén szerencsét próbálhattak, itt a fődíj egy hosszú hétvége volt. Mulatságos pillanatokban nem volt hiány: az egyik tombolázó apuka például nagy örömében felpattant, amikor megtudta, nála van egy nyertes szám. A mosolyt azonban a csalódottság váltotta fel, mihelyst kiderült, hogy műszempilla-felrakás a jutalma…
A szépen rajzoló gyerekeknek „A szorgos méhek” címmel hirdettek rajzpályázatot. A nyereményeket Gilicze Zoltán, a polgármesteri hivatal oktatási és közművelődési irodájának vezetője adta át a győzteseknek.
Reményeink szerint jövőre is belekóstolhatunk a mézes-napok hangulatába. A virányosi fesztiválon ugyanis, ha csak néhány órára is, de elhittük: az élet édes, akár a méz.

Boussebaa Mimi