Nem_mindig_a_foszerep_a_fontos

„Nem mindig a főszerep a fontos”

Mint minden évben, ezúttal is Bilicsi Tivadar születésnapját követően adták át azt a díjat, amelyet családja alapított a színész születésének századik évfordulóján, immár tíz esztendeje. Az elismerést olyan művészek kapják, akik személyiségükkel és művészetükkel mosolyt tudnak csalni az emberek arcára. A V. Majzik Mária szobrászművész által készített kis szobrot ezúttal Venczel Verának, a Vígszínház művészének ítélte oda a családi zsűri.

Venczel Verát elsősorban híres filmszerepeiből – Vicuska az Egri csillagokban, Rozáli a Fekete városban, Katinka a Kárpáthy Zoltánban – ismeri a nagyközönség. Színházi, film-, illetve tévés szerepei szinte felsorolhatatlanok, ahogy a rengeteg kitüntetés is, amit eddigi pályafutása során kapott. Az 1970-ben Monte Carlóban átvett Arany Nimfa-díj, a Jászai Mari-, Kazinczy-, Ajtay Andor-, Premier-díj, a Varsányi Irén-emlékgyűrű és a Páger-gyűrű, a többszöri Nívódíj, a Kritikusok díja, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze Díj, az Örökös Tagság a Halhatatlanok Társulatában, valamint az idei két elismerés, a Harsányi Zsolt-emlékdíj és a Bilicsi-díj mindennél ékesebben mutatja, hogy az egykori első filmszerep, Szentirmay Katinka óta rendkívül gazdag életutat járt be a színésznő.

– Ma már látom, hogy nem mindig a főszerep a fontos, a legkisebb alakításokban is értékes, érdekes, izgalmas élethelyzeteket lehet felfedezni – mondta. – A legkisebb szerepet is jó újra és újra eljátszani, hiszen nincs két egyforma előadás, ahogy nincs két egyforma összetételű közönség sem. Az egyik különbség talán a kicsi és a főszerep között az, hogy ha valamit elrontok, a főszerepben még módom van helyrehozni a játékommal, ha azonban a kis szerepben tévesztek, akkor az arra az estére „úgy marad”, visszavonhatatlanul.

A legnagyobb művészek és példájuk határozták meg pályafutása alakulását. Makay Margit, Várkonyi Zoltán, Pártos Géza hatása maradandónak bizonyult.

– Már pici lányként színésznő szerettem volna lenni. Ennek édesapám nagyon örült, hiszen egykor neki is ez volt az álma, csak hát jöttünk mi, a három gyerek; hamar elkezdett verseket tanítani nekem, persze komoly, férfias verseket. Mosolyogva gondolok arra, milyen lehettem, amikor csenevész, apró lányként az asztalra állítottak, s előadtam A walesi bárdokat. Édesanyám nem örült, de elfogadta, hogy ez az álmom, ezért a család egy ismerőse révén elvittek Makay Margithoz, hogy nézzen meg, érdemes-e erre a pályára készülnöm. Elmondatott velem néhány verset, aztán ő maga kezdett el tanítani, hetente foglalkozott velem. Felvételiztem, és elsőre felvettek. Várkonyi már ekkor „kinézett magának”, és a Kárpáthy Zoltán után, a harmadév végén alá is íratta velem a Vígszínházhoz szóló előszerződésemet. Azóta is hű vagyok a társulathoz. Lehet, hogy közben voltak olyan időszakok, amikor kevés szerep talált meg, de annyit forgattam közben, és annyi vendégszereplésem volt más színházakban, hogy ezt szinte észre sem vettem, soha nem unatkoztam.

A díj névadójával, Bilicsi Tivadarral a Nagyvizit című előadásban játszott együtt.

– Csak pozitív emlékeim vannak róla, harmónia és kedvesség sugárzott belőle, a színpadon is úgy tudott szólni színésztársaihoz, hogy tele volt szeretettel. Sajnálom, hogy csupán egyetlen közös munkánk volt.

Mit gondol, akkoriban volt könnyebb színésznek lenni, vagy most jobb?

– Nagyon sokat változott a világ az elmúlt évtizedek alatt, minden téren – válaszolta immár a pódiumbeszélgetés után Venczel Vera. – De az igazság az, hogy nekem egy szavam sem lehet, hiszen szerepek és díjak hosszú sora mutatja, hogy a lehetőségek mindig megtaláltak.

Van olyan szerep, ami kimaradt, és talán már elérhetetlen is?

– Nem hiszem, hogy lenne ilyen. Ha esetleg egy konkrét mű konkrét hősnője nem is lettem, de mindazokat a jellemeket, élethelyzeteket, amelyek érdekelnek, eljátszhattam. De most hadd kérdezzek én is! Nem tartotta hosszúnak a Jászai Mari-idézetek felolvasását? Mit szól, milyen aktuálisak, maiak ezek a csaknem százéves gondolatok?!

Valószínűleg e két utolsó, visszafordított kérdés segít megfejteni Venczel Vera titkát: amíg ilyen nyitottan érdeklődő, másra is figyelő és kíváncsi, addig olyan fiatal tud maradni, amilyen most, hatvanöt évesen is az.

Antal Ildikó

A Bilicsi-díj eddigi kitüntetettjei: Tordy Géza, Halász Judit, Gyurkovics Tibor, Dobsa Sándor, Gálffy László, Cseke Péter, Pécsi Ildikó, a Kaláka együttes, Lukács Sándor és Dunai Tamás.