Krisztinavaros1

Hegyvidéki városrészek - Krisztinaváros

Sorozatunkban a XII. kerület városrészeit mutatjuk be. A Hegyvidéket tizennyolc különböző terület alkotja, ezek története, kialakulása, földrajzi viszonyai számos érdekességet tartogatnak, ami nemcsak a helytörténet szerelmeseit, hanem valamennyi olvasónkat érdekelheti. Ma már hihetetlennek tűnik, de mostani "főszereplőnket", a Krisztinavárost egykor a csendje és nyugalma miatt kedvelték.

A Krisztinaváros az I. kerülethez tartozik, a nyugati része azonban a XII. kerülethez csatlakozik. Sokan úgy vélik, hogy a Hegyvidék legrégebbi városrésze a Svábhegy, holott a Krisztinaváros múltja messzebbre nyúlik vissza.
A hegyvidéki területet Külső-Krisztinavárosnak is szokták nevezni, utalva az I. kerületben található központi részre. A Szilágyi Erzsébet fasor, a Moszkva tér, a Krisztina körút, az Alkotás utca, az Ugocsa utca, a Böszörményi út és a Ráth György utca határolja.

A „város majorjának” közparkká alakítása

Krisztinaváros létrejötte Mária Terézia korára tehető, amikor az országos méretű betelepítések idején ezt a területet is kiszemelték erre a célra. A beépítést azonban az osztrák hadvezetés megakadályozta, mivel a budai Vár védelmi területének nyilvánította, és építési tilalmat adott ki rá. Sokáig mezőgazdasági művelés alatt állt. Az építési tilalom alól csak Daun Henrik, a vár katonai parancsnoka kapott felmentést, ő nyaralót és hatalmas majorságot húzott fel a Krisztinaváros nyugati peremén. Az 1724-ben már meglévő villa az egyik legkorábbi hegyvidéki épületnek tekinthető, a mai Városmajor utca 59–61. alatt állt.
Buda város elöljárói hosszú éveken keresztül kérvényezték a terület beépíthetőségét, azonban a katonai parancsnokság következetesen elutasította a beadványokat. A fordulatot az 1769-es év hozta meg, amikor Mária Terézia lánya, Krisztina hercegnő közbenjárására a katonai vezetés megadta az engedélyeket.
Ezt követően kedvező fekvése miatt hamar benépesült az új városrész, amelynek neve a hercegnő iránti hálából Krisztinaváros lett.
A XII. kerületi rész nagy területét a Városmajor foglalja el, amelyért a XVIII. században a városvezetés 3000 forintot fizetett a katonaságnak. II. József, a kalapos király rendelte el a „város majorjának” közparkká alakítását és Tallher József tervei alapján a kert létrehozását. Egy-egy majori fa életkora eléri a kétszáz évet is.
A Városmajor népszerűsége az 1780-as évektől – több kisebb megszakítástól eltekintve – a XX. század elejéig töretlen volt, a külföldi lapok és útikönyvek is kiemelték, látványosságként említették. 1833-tól működött a mai templom helyén a budai vurstli. Ez főként az alsóbb néprétegek kedvenc pihenő- és szórakozóhelye volt, több neves kocsmával.
A terület híres volt a kútjai jó vizéről, vízgyógyintézet is települt a forrásokra. A parkon keresztül vezetett át az Ördög-árok, amelyet a sorozatos árvizek miatt 1917-ben beboltoztak. Árkay Aladár tervei alapján 1925-ben épült meg a kistemplom, majd 1933-ban a modern nagytemplom, amelynek terve első díjat nyert az 1936-os, római világkiállításon. Érdekesség, hogy a harangtorony a templom épületétől távolabb áll; ennek oka, hogy pont a kettő között, a felszín alatt halad az Ördög-árok, és a boltozata nem bírta volna el a torony súlyát, ezért távolabb kellett azt felépíteni. A Városmajort elhagyva az Ördög-árok a Maros utca nyomvonalán folyik, és a Krisztina körút alatt áthaladva a Vérmezőn folytatja útját.Krisztinavaros3

Kórházak, szanatóriumok a nyugalmas városrészben

A XIX. században a Krisztinaváros Buda csendes peremének számított, sokan költöztek ide azért, hogy nyugalmat találjanak. Így volt ezzel Barabás Miklós is, aki 1840-ben vásárolta villáját a Városmajor utca 44. alatt. Az épülethez akkor kiterjedt szőlő is tartozott, amely felfutott a Kissvábhegy oldalán.
A korábbi csendes krisztinavárosi hangulatot jellemzi, hogy 1850 és 1950 között hat kórház vagy szanatórium nyitotta meg itt kapuit. Elsőként a Budai Elme- és Ideggyógyintézet 1852-ben a Kékgolyó utca és Ráth György utca sarkán, a mai Országos Onkológiai Intézet helyén. Alapítója Schwartzer Ferenc volt, akiről az intézettel szemben nyíló, az Alkotás utcára levezető kis utca kapta a nevét. Az ő vezetésével született meg a magyar elmegyógyászat. Közvetlenül az ideggyógyintézet szomszédságában nyílt meg 1921-ben a Siesta Szanatórium.
A Városmajor utca 64. alatt 1854-ben jött létre a Vaskovits-féle Vízgyógyintézet, amely az akkor még itt előbukkanó forrásvizeket használta fel különböző kúráihoz. Ma már nem létezik ez az épület, viszont két számmal arrébb, a 68.-ban ma is működik az Érsebészeti Klinika, ahol 1992-ben végrehajtották az első hazai sikeres szívátültetést.
Az Alkotás utcában épült fel 1872-ben a monarchia hadseregének helyőrségi kórháza, amely 1944-ben teljesen megsemmisült. Ez nem azonos a Királyhágó utca sarkán lévő, 1940-ben épült Honvédkórházzal. Az egykori Helyőrségi Kórház helyén tiszti lakótelep épült a háborút követőenKrisztinavaros4

Teremtés helyett Alkotás utca

Érdemes elidőzni kicsit az Alkotás utca nevének eredeténél. A Déli pályaudvarral szemben, az Alkotás és Kékgolyó utca között, a mai Magyar jakobinusok tere 5. alatti ház helyén állt egykor egy egyemeletes épület. Ennek homlokzatán volt látható az akkori Buda egyik legszebbnek tartott szobrászati alkotása, „A teremtés”. A dombormű azt a pillanatot ábrázolta, amikor Isten megteremtette a világot. Az empire stílusú épületet a német ajkú budai polgárok „Schöpfungshaus”-nak, azaz Teremtés-háznak nevezték. Ezt fordították félre magyarul, és lett „teremtés” helyett „alkotás” az utca neve.
A Krisztinaváros mai meghatározó épülete a Déli pályaudvar, ahol 1861 óta fogadják a vonatokat. Az emeletes állomásépületet egy volt katonai temető helyén építették fel. Ugyancsak itt, a Nagyenyed utca torkolatával szemben állt a Szent Kereszt-kápolna, amelyben a források szerint egy remete lakott.
A pályaudvar a város szélén feküdt, így nem zavart senkit a zaj és a füst, ugyanakkor közel volt a Lánchídhoz, ezért Pestről is könnyen megközelíthető volt. Egyetlen hátrányának azt tekintették, hogy a vasút pályája elvágta a Hegyvidéket a Lánchídtól, megnehezítve az itt élők közlekedését és a városrész további fejlődését.
A Déli pályaudvarhoz kapcsolódott a városszerte ismert Délivasút kávéház az Alkotás és a Schwartzer Ferenc utca sarkán. Donreich Hermanné alapította 1906-ban, és Ady Endre egyik kedvelt helye volt.
A Krisztina körút 1890-ben kapta a nevét, korábban Budai körútnak hívták. Jellegzetes épülete az egykori Postapalota, amelyet 1925-ben építettek, és máig meghatározó eleme a Széll Kálmán tér látképének.Krisztinavaros2

Balázs Attila