Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Hamarosan_itt_a_tavasz

Hamarosan végre itt a tavasz - ideje kiültetni a muskátlikat

Ha lassan is, de megérkezett a tavasz; a pincékből, garázsokból és lépcsőházakból előkerültek az erkélyládák. A leggyakoribb növény, amit ezekbe ültetni szoktunk, a muskátli, amelyet most, az önkormányzat április 27-i virágosztási akciója során könnyedén beszerezhetünk.

Az előrejelzések szerint mostantól végre igazi tavaszi idő vár ránk. A márciusi rövidebb meleg időszakok már előcsalogatták a legkorábbi virágokat, és a védett helyen telelő növények is életre keltek. A sötét pincékben a muskátlik – ebben az esetben a hagyományos (álló) muskátlik – is elkezdtek hajtásokat nevelni. Persze, ezek a világos hajtások nem igazán életképesek, ráadásul a metszés során le is kell vágni őket, ám létük felhívja a figyelmet a sürgető tavaszi feladatokra.
A muskátli teleltetésének alapvetően három módja terjedt el. A ládába ültetett növényt sokan a hideg idő elől egyszerűen a világos lépcsőházakba menekítik, ahol még hetekig virágoznak, aztán lassan leáll fejlődésük, elszáradnak leveleik, és várják a tavaszt. Ezek a muskátlik hajtanak ki legelőször tavasszal, abban az esetben, ha vizet is kapnak a téli hónapokban.
A második módszer a muskátlik kiásása, a föld eltávolítása és a növények száraz papírzsákokban, dobozokban vagy krumplishálóban történő teleltetése. Ilyenkor a növény se fényt, se vizet nem kap, ebből következően nem is fejlődik, vagy csak későn kezd neki.
A harmadik lehetőség a legkevésbé közkedvelt, mert sok munkával jár, és jelentős helyet igényel. A kiásott tövekről alaposan le kell rázni a földet, majd „fejjel lefelé" felakasztani egy levegős, sötét és száraz helyiségben. Azok, akik vállalják ezt, természetesen elégedettek az eredménnyel, és arról számolnak be, hogy a tövek szinte károsodás és veszteség nélkül vészelik át a telet.
A kiültetés első és egyik legfontosabb feladata a metszés, amely alapvetően meghatározza a következő évi virágzást és fejlődést. Általános szabály, hogy aki szeretné megkímélni növényeit, ezért csak nagyon óvatosan metsz, végül csekélyebb eredménnyel számolhat, mint az a hobbikertész, aki bátrabban nyúl a muskátlikhoz, és jobban bízik a későbbi növekedésben.
A teleltetés után előkerülő tövekről mindenképpen le kell vágni a sérült, vagy beteg hajtásokat. Sokszor előfordul, hogy a lemetszett hajtás belsejében barnás elszíneződés látszik. Ilyenkor érdemes olyan mélyen levágni, ahol már egészséges a tő. Szintén el kell távolítani a sötétben fejlődő, vékony és halovány hajtásokat. Érdemes az idős, többéves ágakat is lemetszeni, akár tőből.
A fennmaradó hajtásokat két-három rügyre szokás visszavágni, úgy, hogy nagyjából ujjnyi vastagságú ág maradjon. A lemetszett, egészséges hajtások nedves homokba ültetve szaporításra is felhasználhatók. A sűrűn növő hajtásokat azért célszerű ritkítani, mert a tömött lombozat lassabban szárad ki, fogékonyabb a betegségekre. Végül, ha a tő még mindig elég bokros, el lehet gondolkodni a kettéosztásán is.
Ha elkészültünk a metszéssel, és már látjuk, hány tővel számolhatunk, elő kell készíteni az ültetőedényeket. A hagyományos muskátlik számára érdemes szélesebb és mélyebb ládákat választani, hogy gyökereik szabadabban fejlődhessenek.
Az edényeket töltsük fel a kereskedelemben kapható muskátli- vagy tápanyagban gazdag kerti földdel. Ügyeljünk arra, hogy a felesleges víz szabadon eltávozhasson, és ne károsítsa a gyökereket. Az ültetés után már csak egy feladat marad: az öntözés, amit őszig rendszeresen kell végezni. Ha így teszünk, az áttelelt muskátlik gyors fejlődésbe kezdenek, és egész nyáron gazdagon virágoznak.

(Barta)