Turaautoba_vagyik_a_Suzuki_Kupa_bajnoka

Túraautóba vágyik a Suzuki Kupa bajnoka

A magyar autóversenyzés több mint százéves történetében kevesen mondhatják el magukról, hogy középiskolásként országos bajnoki címet szereztek. Immár közéjük tartozik a hegyvidéki Nagy Dániel, aki számos „öreg rókát” maga mögé utasítva novemberben megnyerte a tizenöt futamból álló Suzuki Kupa összetett versenyét.

A legtöbb kisfiú rajong a gyors autókért, ám kevesen lesznek autóversenyzők. Nálad ez hogyan történt?

– Édesapám, Nagy Tibor és édesanyám, Nagy Brigitta gyorsasági futamokon indult, a lelkem mélyén mindig is tudtam, hogy egyszer a nyomdokaikba lépek – kezdte a tizenöt esztendős Nagy Dávid. – Igazi elköteleződés mégis csak akkor alakult ki bennem, amikor tizenkét évesen először beültem egy profi versenyszimulátorba. Ez a székből, váltóból és monitorból álló számítógépes eszköz nem csupán tökéletesen imitálja a mozgó autó tulajdonságait, hanem a használó vezetői tudását is mérhetővé teszi. Nem véletlen, hogy a versenyzők kivétel nélkül igénybe veszik a szimulátorokat. Rövid idő alatt olyan jó eredményeket értem el, hogy novemberben már egy igazi Suzuki versenyautóban ültem az Euroringen.

A versenypályán is jól ment a vezetés?

– Bár a szakemberek azt mondták, van hozzá tehetségem, ezt csak akkor hittem el, amikor az első szárnypróbálgatások után szinte azonnal csatlakozhattam az RCM Motorsport csapatához, amelynek tulajdonképpen minden eddigi sikeremet köszönhetem. Elkezdődött a komolyabb felkészülés, a szezon utolsó három fordulójában pedig elindulhattam a Suzuki Kupán. Jól ment, hiszen alig tizenhárom évesen a középmezőny elején végeztem. A következő esztendőben szerettem volna végigversenyezni a szezont, azonban szponzor hiányában nem tudtam az összes versenyhétvégén elindulni. Ennek ellenére a húszfős mezőnyben a kilencedik helyen zártam a pontversenyt.

Mit kell tudni a Suzuki Kupáról?

– Ez Magyarország legnépesebb autóverseny-sorozata, a hivatalos magyar bajnokság, tavasztól őszig hét hétvégén rendezik meg. Minden forduló kettő, az utolsó három futamból áll. Nem csupán itthon, hanem Szlovákiában és Ausztriában is vannak versenyek. Érdekesség, hogy mindenki ugyanolyan, 2005-ös, az előre megadott paramétereknek megfelelően átalakított Suzukival áll rajthoz, azaz teljesen egyenlők a feltételek. A motorsportokban kikerülhetetlen szerencsén kívül valóban a versenyző tudása számít.

Több mint biztatóan indult a karriered, a folytatás pedig még ennél is jobban sikerült. Hogyan emlékszel vissza a novemberben véget ért szezonra?

– A mostani szezonra végre úgy készülhettem, ahogyan előre elterveztem, időben elkezdtem a fizikai és mentális tréninget. Sokat segített a kifejezetten az autó- és motorversenyzők számára összeállított Fit4Race program, amely egyebek közt személyre szabott edzéstervet is tartalmaz. Ezúttal a szponzoráció is többé-kevésbé biztosítva volt, ennek köszönhetően mind a tizenöt futamon el tudtam indulni. Az első forduló mindkét futamát megnyertem, ráadásul a leggyorsabb körökért járó egy-egy pluszpontot is begyűjtöttem. A lendület szerencsére kitartott a következő, a WTCC betétfutamaként Salzburgban megrendezett versenyig, amelyen ismét két elsőséget szereztem. A következő futamokon még egyszer felállhattam a dobogó legfelső fokára, az utolsó időszakban viszont már arra összpontosítottam, hogy minél több pontot gyűjtsek, és meglegyen az összetett elsőség. Ez végül sikerült, így elmondhatom magamról, hogy tizenöt évesen én vagyok a Suzuki Kupa második legfiatalabb magyar bajnoka.

Mit jelent ez a cím a jövőd szempontjából?

– Az autósport furcsa világ. Azzal, hogy bajnok lettem, tulajdonképpen semmi földindulásszerű nem történt. A „szakma” persze már tudja, hogy gyors vagyok, de a jövőm attól függ, mit gondolnak erről a szponzorok. Annyi biztos, hogy jövőre szeretnék elindulni a Suzuki Kupán, amelyen teljesen új autókkal lehet majd versenyezni. A hosszú távú terv természetesen a túraautó Európa-bajnokság, aztán a világbajnokság. Michelisz Norbert karrierje lebeg a szemem előtt, aki egykori Suzuki Kupa-bajnokként ma már a túraautó-világbajnokságon ér el szép eredményeket. Azon dolgozom, hogy ez nekem is összejöjjön. Az első apró lépést már megtettem, hiszen nemrégiben kipróbálhattam magam egy Seat versenyautóban. Nagyszerű élmény volt, azon vagyok, hogy a jövőben nagyobb kategóriás autókkal minél többet gyakorolhassak.

Meglehetősen sűrű a programod, hogyan lehet ezt bírni a tanulás mellett?

– Igen, az autóversenyzés teljes embert kíván. Itthon heti három-négy alkalommal dolgozom a szimulátorban, ezenkívül négy fizikai edzésem van. A jó eredményekhez minél kiegyensúlyozottabb erőállapotban kell lennem, ezért is hasznos, hogy ha az időm engedi, évek óta lejárok edzeni a Hegyvidék SE korosztályos focicsapatába. Kapus vagyok, ami egyáltalán nem veszélytelen poszt, legutóbb az ujjamat törtem az egyik meccsen. Autóban még nem szereztem sérülést. Ami a tanulmányaimat illeti, korábban a Jókai Mór általános iskolába jártam, jelenleg a Budai Középiskolában vagyok magántanuló, ami nem könnyű, hiszen mindent egyedül kell megtanulnom. Ennyi áldozatot azonban feltétlenül megér, hogy egyszer igazán sikeres autóversenyző lehessek.

-sm-