Sikeres tanévzárás: öt pedagógus – hat kitüntetés

Az idei pedagógusnap alkalmából két Németh László-, két Brunszvik Teréz- és két Bárczy István-díjat kapott öt hegyvidéki pedagógus, Borszéki Klára, Hámori Mária, Kocsisné Dióssy Krisztina, Palotai Istvánné és Tóth Balázsné. Összeállításunkban a kitüntetettekkel beszélgetünk, rövid összefoglalóinkban pedig írunk a díjak névadóiról, valamint arról, hogy mit honorálnak a róluk elnevezett kitüntetésekkel.

Tóth Balázsné - "Minden gyerek egyedülállócsoda"

Kocsisné Dióssy Krisztina - "Nem munka, inkább misszió"

Borszéki Klára - „Mindig a gyerek legyen az első!”

Hámori Mária - „Erre a korosztályra az érzelmekkellehet hatni”

Palotai Istvánné - „Az óvoda az életem, a hivatásom és a hobbim”

Bárczy István 1901-től 1906-ig, a főváros közoktatási ügyosztályának vezetőjeként, újjászervezte Budapest iskolaügyét. Alapítója volt a fővárosi Pedagógiai Szemináriumnak, továbbá a Népművelés című folyóiratnak, amelyet 1901–18 között szerkesztett is. 1906-tól 1917-ig Budapest polgármestere, majd 1917–18-ban főpolgármestere. Főrendiházi tag. Polgármesteri működése idején községesítették a gázműveket, az elektromos műveket, a villamosvasutat, a vásárpénztárat. Átfogó városfejlesztési programja alapján iskolák, lakások, szociális és kulturális intézmények épültek.
A róla elnevezett fővárosi kitüntető díjjal a Budapesten működő közoktatási és gyermekvédelmi intézmények munkatársainak oktatási-nevelési tevékenységét ismerik el.
Brunszvik Teréz
grófnő az első magyarországi óvodák megalapítója volt. Alakját és tevékenységét már életében Széchenyi Istvánéhoz hasonlították: a „reneszánsz egyéniségű” nagyasszony (ahogy Jókai Anna nevezi), Széchenyi rokonlelkeként, ébresztője és – az ember belső értékeit tekintve – orvosa kívánt lenni szűkebb és tágabb környezetének. Mind Széchenyire, mind Brunszvik Terézre a kortársak számára szinte szenvedélyes tenni akarás és fáradhatatlanság volt jellemző.
A Brunszvik Teréz-díj az oktatási miniszter által adományozható egyik rangos szakmai elismerés, amely kiemelkedő óvodapedagógiai munkáért, valamint az óvodapedagógus-képzésben kiemelkedő munkát végző oktatók elismerésére adományozható.
Németh László
nevét bizonyára szinte mindenki ismeri az országban. A Kossuth-díjas íróról, esszéistáról, drámaíróról úgy tartották, ő a legokosabb ember a huszadik század magyar irodalmában. Műveltsége káprázatos volt – olvasható róla –, óriási irodalmi, történelmi, filozófiai, esztétikai, néprajzi ismerete mellett jártas volt a modern természettudományokban; biztonságos nyelvtudása nyelvészekkel vette fel a versenyt (semmit sem szeretett fordításban olvasni, inkább megtanult még egy nyelvet, hogy az elébe kerülő könyvet eredetiben értse; műfordításai pedig filológiailag és hangulatilag is példamutatóan pontosak). Bár vérbeli prózaíró, a verstannal professzori szinten tisztában volt, és ha a dráma stílusa úgy kívánta, példásan tiszta jambusokban tudott fogalmazni, vagy Shakespeare-t fordítani. Ha személyes beszélgetések közben ellentétes vélemény hangzott el, nemcsak méltányosan tudomásul vette, és kizárólag világosan kifejtett észokokkal szállt vitába, hanem modorának rendkívüli kedvessége, a beszélgetőpartner feltétlen tisztelete egyszerűen lefegyverezte azokat is, akikkel éppen nem értett egyet.
A róla elnevezett Németh László-díj méltán fejezi ki az arra érdemesültek kvalitását, szakmai rátermettségét. A díjat az oktatási miniszter adományozza szakmai elismerésként azoknak az általános iskolai, szakiskolai és középiskolai oktató-nevelő munkát végző tanároknak, akik huzamosan kiemelkedő munkát végeznek a gyermekek harmonikus személyiségformálásában.