A_kiralyok_viraga_a_hibiszkusz

A királyok virága, a hibiszkusz

Kicsit talán fellengzősen hangzik a cím, pedig Délkelet-Ázsiában a hibiszkuszt valóban Bunga Rajának, azaz a király virágának nevezik. A hibiszkuszvirágok képe az egzotikus hangulat egyik elterjedt szimbóluma, a hawaii lányok ékszere ott virít a fürdőruhákon, a kozmetikumokon és sok utazási hirdetésben is.

Az 1200 fajt számláló mályva nemzetség számtalan nálunk is őshonos vadvirágot és gyógynövényt foglal magában. Így a délszaki hibiszkuszt is, amelyet itthon a kertekbe ültetett hibiszkuszcserjék, a mocsári hibiszkusz és a szobai fajok képviselnek.
A növény régóta megtalálható a szobanövényeink között, de csak egyetlen változatban: a hagyományosan tartott piros és telt virágú szobai hibiszkusz (magyar nevén rózsamályva) képében. Sokszor látni embermagas, terebélyes bokrait, amelyek sötétzöld lombot növesztenek, és elvétve bimbókat is nevelnek, de ezek – a tulajdonosok nagy bánatára – többnyire lehullnak, még mielőtt kinyílnának.
A jelenség mögött a növény életritmusa, származása és igényei állnak. A trópusi hibiszkusz ugyanis megél a fényszegény szobában, és gyönyörű, egészséges lombot is nevel, de a virágzáshoz napfényre lenne szüksége. A hibiszkuszok virágai mindig csak egy napig nyílnak, ám a fent említett, csalódást jelentő esetekben az egy nap letelik, mielőtt kibomlanának a szirmok.
Akinek ilyen hibiszkusza van, és szeretné virágzásra bírni, elég, ha tavasszal kiviszi a növényt a szabadba. A napsugárzás erősödésével a sötétzöld levelek nagy része lehullik ugyan, de a frissen fejlődő lombozat már ellenáll a közvetlen napfénynek is. A levélhónaljakban megjelenő bimbók pedig sorban kinyílnak, s bár csak egy napig virítanak, egy egészséges hibiszkusz olyan gyorsan növekszik, hogy mindig van rajta virág. Őszre a lombozat is pótlódik, és ugyan kétségtelenül kisebb esztétikai élményt nyújt, mint ha a szobában maradt volna, de a szabadból behozva az akár karácsonyig kitartó virágzási időszak bőséges kárpótlást jelent.
A hibiszkusz nemzetség számtalan fajával és a nemesített változatok tömegével tökéletesen alkalmas arra, hogy színes kollekciót gyűjtsünk össze belőlük. A telt virágú változatok mellett csodaszépek az ötszirmú szimpla virágok és a csüngő fajták is. A teltek rendszerint egyszínűek, a szimplák közepükben sötétebb, vörös árnyalatokat is viselhetnek.
A szirmok színe a fehértől a sárga, a rózsaszín árnyalatain át a vörösig terjedhet. A tenyérnyi virágok közepén a porzókból összenőtt tengely fehér vagy a szirmok színével azonos színű. A végén fejlődő öt porzó rendszerint narancssárga.
A szobai hibiszkuszok szeretik a magas tápanyagtartalmú, de tőzeges talajt, ami könnyen átereszti a felesleges nedvességet. A gyors fejlődéshez a jó föld mellett a megfelelően nagy edény és a rendszeres öntözés is szükséges. A növény akkor fejlődik jól, ha a lehető legvilágosabb helyet választjuk neki. A téli, fényszegény hónapokban a levelei sárgulnak, lehullnak, de tavasszal gyorsan pótolja az elveszett lombot.
A legyengült töveket sok kártevő (levéltetű, takácsatka, molytetű, pajzstetű) megtámadhatja. Védekezni a felszívódó szerekkel és a tavaszi, alapos lemosással lehet.
A hibiszkuszt gyors növekedése miatt metszeni, alakítani szükséges. A levágott hajtásokból dugványokat is készíthetünk, amelyek párás környezetben, homokos talajban lassan gyökereznek.
Mivel magról történő szaporítása körülményes, legegyszerűbb megvásárolni a kertészeti árudákban, vagy a nagyáruházak kertészeteiben. Arra érdemes figyelni, hogy a tövek a növekedést visszafogó vegyszeres kezelést kaphattak, és ha otthon néhány hónap elteltével csökken a szer hatása, a hibiszkusz látványos fejlődésnek indul. Fontos, hogy ilyenkor bőségesen kapjon tápanyagot, különben kimerül a tő, és elpusztul. Ellenkező esetben viszont az erkély, világos szoba délszaki hangulatot árasztó, sokat virágzó díszévé válik.

(Barta)