Timar_Sandor_egy_vegigtancolt_elet1

Timár Sándor – egy végigtáncolt élet

Az idén tavasszal Kossuth-díjjal kitüntetett Timár Sándor koreográfus, táncpedagógus, Magyar Örökség-díjas, Állami-díjas Érdemes művésznek, a Hegyvidék díszpolgárának a közelmúltban ítélték oda a Nemzet Művésze címet. A legkiemelkedőbb művészek számára életjáradék formájában méltó életkörülményeket biztosító elismerést Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere első alkalommal adta át Fekete Györggyel, a Magyar Művészeti Akadémia elnökével. Ennek apropóján beszélgettünk a Virányosban élő és dolgozó Timár Sándorral és feleségével, Timár Böskével, a Csillagszemű Táncegyüttes alapítóival.

Amikor leülünk egy bögre kávé mellé, Timár Sándor magától mesélni kezd. A gyerekkoráról az Ugar tanyán, a nagyapjáról, aki ragyogó táncos volt, és otthon füttyszóra, citerára mutatta meg neki az első lépéseket.
Amikor aztán bekerült Szolnokra, a Verseghy Ferenc Gimnáziumba, megtalálta a számítását, hamarosan a cserkészekhez csapódott, már fiatal legényként a gimnázium táncegyüttesét vezette. Kulák származása miatt nem vették fel az orvosira, a színművészetire, ám végül mégis a Színművészeti Főiskola koreográfus szakát végezte el, kitűnő eredménnyel.
„Ebben az időben már jó barátságban voltunk Martin Györggyel, akivel sűrűn összejártunk – meséli. – Rendszeresen kaptam tőle könyveket, amelyekből feltárult előttem annak a tájegységnek a népművészete, amelynek a táncai éppen foglalkoztattak. A SZOT Művészegyüttes megszüntetése után alapítottam meg az első önálló, amatőr együttesemet.”
Az 1958-ban létrejövő Bartók Táncegyüttes műhelyében fejlesztette ki Timár Sándor a világon egyedülálló táncoktatói módszerét, nem véletlenül vált a csapat a táncházmozgalom fő központjává és világméretű elterjesztőjévé. Az itt eltöltött huszonkét év alatt olyan emblematikus figurák dolgoztak együtt a népzenei hagyomány megújításán Timár Sándorral és Martin Györggyel, mint a Pesovár testvérek, Halmos Béla vagy Sebő Ferenc.
„Egyre többet utaztunk a határon túlra is, eljutottunk Erdélybe, Délvidékre, Felvidékre, és én nagy örömmel találkoztam az ottani tánchagyományokkal. Akkor még csak fényképezőgépem volt, azzal dokumentáltam, de Martin György már kamerával jött, több mint hatszáz felvételt gyűjtöttünk így össze. A táncokat ezekről tanultam meg otthon, és Lajtha László lemezére gyakoroltunk – emlékezik a táncos-koreográfus a legendás időkre. – Egyszer mondja nekem Martin Gyuri, hogy a tévében látott két fickót, akik széki muzsikát játszottak. Felvetette, hogy hívjuk el őket a próbára. Sebőék hozták a hangszert, behangolták, és a teljes széki táncrendet végigmuzsikálták. A táncosok lelkesen kérlelték őket, hogy szegődjenek el a mi zenekarunknak, Feriék pedig elvállalták.” Timár Sándor nem volt rest a Hősök teréről becipelni magával a próbára az éppen arra bandukoló székieket, hogy megmutassa nekik, hogyan táncolják a széki táncokat Budapesten.
A hetvenes évek elejétől rendszeressé váltak a külföldi szimpóziumok. Egyszerre nagy keletje lett a magyar népi hagyományoknak nemcsak Európában, de Észak- és Dél-Amerikában, sőt Japánban is.Timar_Sandor_egy_vegigtancolt_elet3„Egy angliai fellépés után odajött hozzánk egy japán úr, Jutaka Harada, a Japán Táncszövetség elnöke, a fukuokai tévé igazgatója, és meghívott minket, hogy tanítsunk táncot náluk” – folytatja Timár Sándor. „Így indult a japán kapcsolat, amely a mai napig tart – fűzi hozzá a felesége, Timár Böske, akivel minden szimpóziumot közösen tartottak meg. – Én több mint nyolcvanszor voltam Japánban. Idestova harminchat éve, hogy oda járunk, igaz, amikor Sándor betöltötte a nyolcvanadik életévét, Misi fiam vette át a stafétát.”
Európában Németország volt az egyik nagy központja a magyar táncoktatásnak, de a házaspár tanított Hollandiában, Franciaországban és az Egyesült Államokban is. A Magyar Állami Népi Együttesben már foglalkoztatták a táncosok gyermekeit is. Timár Sándor nyugdíjba vonulását követően pedig, huszonegy évvel ezelőtt megalapították a Csillagszemű Táncegyüttest, amely számos rangos díjat és elismerést nyert el.
„Minden gyermekem alapító tag volt, hosszan táncoltak az együttesben. Misi lett a fő férfi tanárom, Mayer Orsolya pedig a női” – büszkélkedik Timár Böske, és mi tagadás, van is mire büszkének lennie.
Öt gyermeke közül a legidősebb, a 39 éves Timár Mihály – aki hét gyermek édesapja – teológia szakon végzett, de táncpedagógiát is tanult, így ő jelentős támasz a társulat irányításában. A 29 éves Mátyás média szakra járt, operatőr és vágó lett, most egy budapesti székhelyű londoni cégnek dolgozik.
„Egyetlen lányunk, Sári, aki az ELTE-n volt történelem szakos, az utolsó évet Párizsban végezte, ott szerezte meg a diplomáját, fotózást is tanul, ebben a minőségében van a segítségünkre. Andris huszonöt éves, harmadéves építészhallgató, amellett, hogy aktív táncos, bőgőzni és brácsázni tanult, huszonkét esztendős Gergő fiunk pedig, aki aktív táncos, szintén történelem szakra készül” – sorolja Timár Böske, aki abban a különleges helyzetben van, hogy nem csak a saját gyerekeivel dicsekedhet. A Csillagszemű az ország egyetlen önerőből működő magántársulata, a táncművészek közül elsőként kapott Prima Primissima-díjat, és egyebek mellett Magyar Örökség-díjjal is kitüntették. Országosan tizenkét helyen folyik az oktatás a Timár-módszer szerint, amelynek lényege, hogy általa egészen kis kortól, játékosan sajátítják el a gyerekek a népzene, a néptánc és a népviseletek világát.
„Azt vettük észre, hogy a mai gyerekeknek már nem nagyon mesélnek a szüleik. Nem ismernek olyan szavakat, mint a cifra, nyoszolya, pásztor, csikós, gulyás. Bár a bőséges, hétszáz fő körüli létszámból sok profi táncos kerül ki, a mi elsődleges célunk az, hogy minél több gyerek megismerkedhessen a néphagyománnyal. Ezenkívül rendkívül erős nevelő hatása is van az együtt eltöltött időnek. Nemcsak fegyelemre, az egymásra való odafigyelésre szoknak rá a gyerekek, de az identitás, a gyökerek biztonságát is megtalálják” – magyarázza Timár Böske.Timar_Sandor_egy_vegigtancolt_elet2A Csillagszemű nemrég tért vissza Indiából, ahová két év után ismét meghívták a társulatot, és ahová februárban megint visszavárják. „A kéthetes turnén tíz várost érintettünk, tizenhárom nap alatt tizenhárom előadásunk volt, olyan is előfordult, hogy háromszor léptünk fel egy nap alatt – mondja Timár Böske. – India általában mindenkiből szélsőséges érzelmeket vált ki, minket ezúttal is elbűvölt.”
Az együttes tagjai legközelebb a Pesti Vigadóban lépnek fel december 17-én. A mester, Timár Sándor tiszteletére rendezett gálaest ünnepeltjét saját bevallása szerint sosem a díjak ösztönözték, bár jó néhányat begyűjtött belőlük a nyolcvannégy év alatt.
„Persze, örülök a Kossuth-díjnak, annak is, hogy a Magyar Művészeti Akadémia nekem ítélte a Nemzet Művésze címet, de engem elsősorban mindig a népi kultúra motivált – vallja Timár Sándor. – Parasztcsaládból származom, és nagyon nagy örömömet leltem abban, hogy a folklór újjáéledt ebben az országban.”

Juhász Zsófia