„Ég és föld között” a Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelep alkotói

A Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelep vezetője, Breznay András az idén tizennégy művészt hívott meg. Fontos szempont volt, hogy a vendégek az anyaország mellett a Kárpát-medence magyarságát is képviseljék.
Kalitics Erika, Kopriva Attila és Villasek Tibor Kárpátaljáról, Balázs István és Siska-Szabó Hajnalka Erdélyből, Sokolovsky Igor és Turcsanyi Frantisek a Felvidékről, M. Pálfy Lívia Ausztriából, Gendova Miroljuba Bulgáriából érkezett. Itthonról Burai István, Katona György, Maczkó Erzsébet, Rainer Péter és Gyügyi Ödön csatlakozott, utóbbi három a XII. kerületben él és alkot. Az immár tizennyolcadik alkalommal megrendezett művésztelep vendégeit a Normafa környéki erdőben található, festői szépségű Budai Sport Hotelben szállásolták el.
Breznay András festőművész az idei év tematikájának az „Ég és föld között” címet adta. A varázslatos normafai panoráma, a kerület számos nevezetessége, a Libegőn való utazás élménye csupa ihletet adó téma volt. A nappali fényviszonyok közt állandóan változó égbolt, az éjszaka színes fényei komoly kihívást jelentettek a művészeknek. A plein air festők az impresszionisták lendületével igyekeztek ezeket megörökíteni, az időjárás viszontagságaival is dacolva.
Siska Szabó Hajnalka kilencedik alkalommal vett részt a hegyvidéki művésztelepen. Mint lapunknak elmondta, őt kimondottan inspirálta az új helyszín a Normafánál: új témákkal, új művészi megközelítésekkel segítette alkotói munkáját. „Remélem, töretlenül folytatódik a művésztelep, amely igazán sikeres volt az idén. Biztos vagyok benne, hogy szép értékekkel gazdagodik a Hegyvidéki Önkormányzat gyűjteménye” – mondta. Az aradi képzőművész kiemelte, hogy egy ilyen, határokon átívelő, közös művészeti gondolkodás nagyban segíti a nemzeti összetartozás érzését.
M. Pálfy Lívia, aki első ízben volt a művésztelep vendége, Picassót idézte, amikor rákérdeztünk, hogyan érezte magát a Hegyvidéken: „Az ihlet mindenkit megtalál, csak az a lényeg, hogy a művészt alkotás közben lelje fel.”
A Bécsből érkező alkotó különösen serkentőnek érezte a légkört: „A teremben, ahol tizenkét-tizenöt festő dolgozott, olyan különös energiafelhőt éreztem kialakulni a fejek felett, ami serkentőleg hatott az alkotó energiámra. Erre szükségem is volt, mert emberileg-szakmailag különösen nehéz év áll mögöttem. Örülök, hogy eljöhettem ide. Azt hiszem, visszatért az a boldog, önfeledt lendületem, ami – remélem – átitatja a képeimet.”
A tizennyolcadik Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelep zárásaként az ott született munkákból kiállítást rendeztek a Jókai Klubban.

B. A.