gyGyugyito_disznoveny_a_rebarbara

Gyógyító dísznövény: a rebarbara

Kiválóan alkalmas a máj- és epebetegek panaszainak enyhítésére, „új mezbe öltözteti” a régi süteményrecepteket, ráadásul nagyon egészséges is az utóbbi időben egyre népszerűbb rebarbara.

A rebarbarának csak a vastag, húsos szárát fogyasztjuk. Vidám színével és bőséges tápanyagtartalmával sokat képes hozzátenni az asztalunkra kerülő fogásokhoz. Hatalmas leveleit tegyük inkább félre – bár csak igen nagy mennyiségben okoznak mérgezést, a bennük jócskán felhalmozódó oxálsav semmiképpen sem hasznos a szervezetünknek.
A pirosas-zöldes színben pompázó levélnyél azonban igen sokoldalúan felhasználható. A friss, zsenge szárakat nyersen is fogyaszthatjuk, később is csak vékonyan kell meghámoznunk, mielőtt feldolgozzuk. Savanykás ízével sütemények, kompótok, levesek, mártások, lekvárok izgalmas kiegészítője lehet. Lássuk, mi mindent remélhetünk tőle, ha tartózkodunk a hőkezelésétől!
Nem véletlen, hogy számos gyógyszer tartalmazza ennek a keserűfűfélének az összetevőit, hiszen a rebarbara levélnyeleit ősidők óta alkalmazzák gyomor- és emésztési panaszok csökkentésére. Kis mennyiségben étvágyjavító, nagy mennyiségben hashajtó hatású lehet, a gyökeréből készített por segíthet a fogíny és a szájnyálkahártya gyulladásának csökkentésében. A nyelekből kipréselt nyers lé alkalmas a sebgyógyulás felgyorsítására, s mindezek mellett ismert és bizonyított a zöldség aranyérre gyakorolt kedvező hatása is.
Amellett, hogy kisebb mennyiségben antioxidáns hatású vegyületeket is tartalmaz, a rebarbara magas B3-, B5-, karotin- és folsavtartalmával tűnik ki, s megtalálható benne a C-, a B1-, a B6-, az A-, a K- és az E-vitamin mellett számos értékes ásványi anyag is, mint a kalcium, a kálium, a cink, a vas, a mangán és a magnézium.
Ha a felaprított levélnyelet leforrázzuk, és negyedórán át lefedve állni hagyjuk, jótékony hatású teát nyerünk, azonban ennek fogyasztását nem szabad túlzásba vinnünk. Kismamáknak, szoptatós anyukáknak és 12 évnél fiatalabb gyerekeknek nem ajánlják, és jó, ha a vesekövesek is tartózkodnak tőle, legalábbis nyáron. Júliusra ugyanis a száraknak is igencsak megnő az oxálsavtartalma, ez pedig erősen növeli a kőképződés kockázatát.