Punkosdi_bucsu_volt_a_Svabhegyen

Pünkösdi búcsú volt a Svábhegyen

Színes kirakodóvásár, izgalmas műsorok, hagyományos ételek, sváb dallamok, jóízű beszélgetések. A változékony idő ellenére is kellemes kikapcsolódásban lehetett részük mindazoknak, akik ellátogattak a Svábhegyi Pünkösdi Búcsúra. A kulturális rendezvényen – a szokásokhoz hűen – megemlékezést tartottak a Hősök emlékművénél.

Az időjósoknak igazuk lett, pünkösdkor szeszélyes időjárás köszöntött ránk. Az egész városban esett, így esernyővel, gumicsizmában indultam el a búcsúra, de persze azért reménykedtem, hogy valamilyen csoda folytán hamar elvonulnak a viharfelhők.
A 21-es buszról leszállva igazi meglepetés ért: eső helyett sváb dallamokban, boldog nevetésekben és szikrázó napsütésben fürdőzött a Diana park. A kürtőskalács, a kolbász és a rétes csalogató illata tökéletes kelléke volt az idilli hangulatnak.
„Az összes tervezett programot meg tudtuk tartani; több mint százötven táncos és énekes lépett fel. Mi sem értettük, miért szeret bennünket ennyire a Jóisten” – mondta Kövesdi Nóra, a Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület elnöke, aki a rendezvény kapcsán kiemelte: a múlt tisztelete, a hagyományok ápolása nélkül nem lehet jövőt építeni.
Az árusok közt sok volt az ismerős. Kati néni már hosszú évek óta kínálja híres-neves délvidéki portékáit, melyek közül a feketeszeder-lekvár és a vasbor is igazi kuriózum. „Hetedszer vagyunk itt – mesélte –, s bár tudjuk, hogy a rendezvény időjárásfüggő, bíztunk a kerület rendíthetetlen, kitartó polgáraiban. Ön is látja, a hétfői rövid zápor után rögtön visszatértek.”
A vásározás mellett a jóízű beszélgetések is főszerepet kaptak a három napig tartó mulatságon. A sátorban lévő sörpadokon idegenek barátként osztották meg egymással történeteiket.
Az egyik asztaltársaságnál két család kovácsolódott össze. „Tudja, mi éppen ezért szeretjük a Svábhegyi Pünkösdi Búcsút. Évről évre kilátogatunk ide, a sors pedig mindig jó emberekkel hoz össze minket” – osztotta meg velünk örömét Pataki Endre, aki feleségével és kisfiával együtt érkezett a programra, aminek az utolsó napján ezúttal is a megemlékezés kapta a főszerepet.
„Hol nyugszunk, nem tudja barát, feleség, gyerek. Elszórt testünk nyomtalanul nyelte magába a föld. Szívetek őrizzen: milliók eleven milliókat. Áldozatunk nem a gaz jogcíme. Jóra parancs” – Fónagy János parlamenti államtitkár, a XII. kerület országgyűlési képviselője Keresztury Dezső Sírversének utolsó soraival nyitotta meg a koszorúzást a Hősök emlékművénél, amelyet 1934-ben emeltek az első világháborúban elesett katonák tiszteletére, majd eltávolítását követően 1962-ben újra felállítottak, és a második világháború katonaáldozatainak nevét is rávésték.
„Áldozatuk mindnyájunknak parancs arra, hogy vigyázzunk nemzetünk és a körülöttünk lévő világ békéjére” – fogalmazott ünnepi beszédében Fónagy János, aki ezután Kovács Lajos alpolgármesterrel és Sikota Krisztinával, az önkormányzat oktatási és kulturális bizottságának elnökével közösen helyezett el koszorút az emlékműnél.

(bm.)