A „hajlított” ház

A Gazdák Biztosító Szövetkezete 1899-ben alakult, és az ország egyik legnagyobb biztosítója volt. (Ötven év múlva összevonták az Első Magyar Általános Biztosítóval, a fúzióból jött létre az Állami Biztosító.) A szövetkezet Elismert Vállalati Nyugdíjpénztára bérházakat is épített, ahol elsősorban saját dolgozóik kaptak lakást. Ezek közé tartozott az Alkotás utca 39/b szám alatti, 1927-ben átadott palota is.
Az építkezés „Dr. Németh Béla és birtoktársai” nevén zajlott, az előkertes, eklektikus stílusú házat Németh László építőmester tervezte. Az utca felől ötemeletes, az udvari oldalon még egy emelettel megtoldott, szimmetrikusan „behajlított” homlokzatú ház közepére került a lépcsőház és a hatalmas lift. A felvonót a házmester kezelte, csak ő vihette fel a lakókat az emeletre.
Minden szinten hat lakást alakítottak ki, az utcafronton az 1-es számúak háromszobásak, a 2-es ajtó mögöttiek egyszobásak, a 3-as lakások kétszobásak, az udvariak szintén kétszobásak voltak. Mindegyikhez tartozott konyha, spájz, vécé, fürdőszoba, cselédszoba és a pincében fáskamra. A földszinten volt egy háromszobás rezidencia, vele szemben lakott a házmester, aki csöngetésre kinyitotta a kovácsoltvas kaput. A viceházmestert és a mosókonyhát a hatodik emeletre „száműzték”.
Sigmund Nándor és családja a harmincas években költözött a házba, az V. emelet 1-es lakásába. Felesége a Gazdák Biztosító Szövetkezeténél dolgozott. Lányukat Képessy László hivatalnok vette el, a világháborút még egészen kicsi iker fiaikkal élték át.
Egyedül az ő lakásukat érte bombatalálat, Gaul Géza építészmérnök vette fel jegyzőkönyvet: „A találat a padlásfödémet, valamint a padló alatti födémet több helyen átütötte. Ennek következtében megsérült a borított gerendás padlásfödém és az acélgerendák közötti vasbetonfödém lemezrésze […] Tönkrementek a választófalak csekély kivétellel, a parkettpadló, kályhák, vakolatok, villamos világítási berendezés, egészségügyi berendezés egy része, az asztalosmunka egy része és az üvegezés.”
A család egy darabig az óvóhelyen lakott, majd a harmadikon kapott cserelakást, Képessy azonban hamarosan meghalt. Az 1956-os forradalomról már Imre fia „tudósított”: „Nevelőapám, Mártonyi Rezső buszvezető volt, vidékre jártak a kollégáival, és krumplit, lisztet, zsírt, húst hoztak fel. A garázsban osztották szét a dolgozók között. Szüleink nem engedtek sehova sem, vigyáztak ránk, de mi nem mentünk le a pincébe, mint a többi lakó. November 4-én épphogy megebédeltünk, amikor hallottuk jönni az orosz tankokat. A lánctalpak csikorogtak a macskaköveken, édesanyám szólt, hogy menjünk a fürdőszobába. A szinte mozgásképtelen nagynénémet is oda cipeltük. A tankok lőni kezdték a házat, szinte ugrált az épület. Lefeküdtünk a kőre, így a szilánkok nem érhettek. Húsz percig tartott az egész, azután csend lett. Mindenhol üveg, por és vakolattörmelék volt. Lerohantunk a pincébe, anyám, testvérem, Etelka nénémet nevelőapám az ölében vitte le. A lakók bezárták a kaput, és őrséget állítottak. Senki nem merészkedett ki aznap.
Nyolc belövést kapott a ház. Másnap a lakók lepedőből fehér zászlót készítettek, és félelmükben kitűzték a házra. A pincében, a szén és a fa tetején aludtunk, mert az óvóhelyet lakatos műhelynek használta az IKV. Pár nap múlva bejöttek a pincébe az oroszok. Egy tiszt és katonák. A tiszt magyarul közölte, hogy felmehetünk a lakásba. A forradalmat leverték. Elkezdődött a romok eltakarítása, folytatódott az élet.”
A rendszerváltozás után az IKV (Ingatlan Kezelő Vállalat) eladta a lakásokat. A Gazdák Biztosító Szövetkezetének egykori bérpalotája társasházzá alakult.

Verrasztó Gábor