Napirenden a menekülthelyzet

A menekülthelyzet a hegyvidéki képviselő-testület legutóbbi ülésén is téma volt. Az ülést követően Pokorni Zoltán polgármester a helyi sajtó számára tartott tájékoztatón elmondta:

„Mindnyájunkban ott van egy erős kettősség, ahogy az ország közvéleményében is: a menekültek iránt érzett szánalom, irgalom és a bevándorlástól való félelem. Kicsit leegyszerűsítve: minden migránst szánunk, de a migrációtól rettegünk. Mindenkivel egyetértek, aki segítő kezet nyújt, ugyanakkor azt is figyelnünk kell, hogy itt az észak-dél egyenlőtlenség által évtizedek, évszázadok alatt létrejött különbség szít, fűt egy olyan vándorlást, amely mindenképpen átrajzolja a kontinens mindennapi életét.
Akár jönnek százezer számra, milliószámra bevándorlók, akár nem, Európa nem marad olyan, amilyen volt. Mert vagy tömegével kell együtt élnünk az alternatív kultúrákat megvalósító mikrotársadalmakkal, és ezért változunk meg, vagy erővel kell távol tartani őket, és ennek a nyomasztó súlya változtatja meg lelkében, attitűdjében a kontinensen élőket. Nem döntötte el egyik európai ország sem, hogy a kettő közül melyik rosszat válassza.”
Pokorni Zoltán lapunk kérdésére, hogy mit tesz az önkormányzat, ha a menekültek újra megjelennek kerületünkben, a következőket mondta:
„Amikor a menekültprobléma a fővárosban tetőzött, és a Déli pályaudvar tranzitzónává vált, megkerestem a menekültek orvosi ellátását megszervező Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, ahol azt a választ adták, hogy jelenleg nincs szükségük segítségre. Talán arra érdemes felkészülni a jövőt illetően, hogy segítenünk kell majd a máltaiaknak hálózatba szervezni az orvosi diplomával, gyakorlattal rendelkezőket.
Sok fiatal, zömmel egyetemista jelentkezett a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál, hogy segítsen tolmácsolni. Legközelebb, ha szükség lesz rájuk, nem a semmiből kell őket összegyűjteni, ebben is szívesen közreműködünk. Fonti Krisztina alpolgármester a kerületben működő egyházak képviselőit is felkereste, hogy felajánljuk segítségünket a humanitárius munkában – erre azonban nem tartottak igényt. Szívesen biztosítunk tehát támogatást, amikor ennek itt van az ideje. Addig is azoknak a szervezeteknek, amelyeknek ez hivatásuk, a felkészülésben tudunk segítséget nyújtani.”

z.