Bátran kísérletezhetünk az orchideákkal
Szükségtelen arról beszélni, hogy az orchideák milyen közkedveltté váltak az utóbbi időben, mert szinte minden XII. kerületi ablakba jut belőlük néhány. Feltűnő azonban, mennyire fajszegény ez a népes hegyvidéki állomány, szinte csak lepkeorchideákból áll, miközben az orchidea a leggazdagabb növénycsoport.
A lepkeorchideák (Phalenopsisok) nagyon változatosak, és a virágok méretében, színében, mintázatában is jelentősen eltérő megjelenésű egyedek sokaságával büszkélkedhetnek. Mégis csak egyetlen fajt és annak nemesített változatait jelentik, s akár egy barkácsáruház kertészeti osztályán is féltucatnyi másféle orchideát találunk.
A Dendrobium nemzetség önmagában is ezer fajt számlál. A növények vaskos, hengeres szárat nevelnek, ezeken hosszúkás levelek fejlődnek. Az őszi időszakban természetes élőhelyükön, a trópusokon száraz hetek követik egymást. Ilyenkor a tövek lehullajtják leveleiket, és a növény tetszhalott állapotba kerül, mindössze zöld szárai meredeznek kopaszon. Ekkor szolgál rá leginkább a magyar vesszőkosbor névre. Néhány hét elteltével a rügyek közötti szakaszokon, hordószerűen megvastagodó száron zöld dudorok jelennek meg, amik gyorsan virágbimbókká fejlődnek. A változatos színű virágok nyílása karácsonykor várható.
A tavaszi napsütés hatására a tőből új hajtások kezdenek fejlődni, ezek akár az 50 centi magasságot is elérhetik, s gazdag lombot nevelnek. A növény ilyenkor intenzív öntözést és tápoldatozást igényel, egészen az őszi nyugalmi időszakig.
Szárai alkalmasak arra, hogy a növény szaporításával kísérletezzünk. A rügyek alatt levágott hajtást gondosan fertőtlenítsük finomra őrölt fahéjjal, faszénporral vagy más sebkezelővel, hogy elkerüljék a baktériumos fertőzések. Ezt követően a dugványt helyezzük világos, párás, de nem nedves helyre, s más dugványokkal ellentétben ne dugjuk fakéreg, moha vagy más szaporító közegbe, csak helyezzük annak tetejére.
Az első hetekben kerüljük az öntözést, hogy a seb biztonságosan begyógyulhasson. Szerencsés esetben a rügyek néhány hét után hajtani kezdenek, és a nyári, intenzív növekedési időszak végére kicsi, de néhány levéllel és gyökérrel is rendelkező orchideát nevelhetünk.
Az Oncidiumok felépítése egészen más, itt nem a levelek, vagy a megvastagodott szár tartalékolják a tápanyagot és a nedvességet, hanem a tőben lévő álgumók. A növény az élete során újabb és újabb álgumókat nevel, ezek aztán leveleket hajtanak. Az érett gumókból fejlődnek ki a virágszárak, amik a rengeteg apró virágot tartják.
Nevelése nem okoz nehézséget, sőt szaporításával is érdemes próbálkozni. Átültetésnél válasszunk le legalább három egymás melletti gumót, és ültessük külön edénybe. Ezek a növények már képesek önállóan fejlődni, virágot nevelni.
Az apró virágú fajták némelyikéhez a színes díszek alapos megszemlélésén túl azért is érdemes közel hajolni, hogy megérezhessük illatukat. Az édességkedvelőknek örömet okozhat például a „vaníliás csoki” változat. Ha pedig az ablakon beragyogó napsugár megsimogatja a könnyed virágokat, csábító illatuk betölti az egész szobát.
Barta