Gyokeret_vertek_a_svabok

A Hegyvidék helytörténeti irodalma - Gyökeret vertek a svábok

Mára kevés emlék maradt fenn abból az időből, amikor a Svábhegy oldalában falusias élet folyt. A mai Költő utca környékén még az 1900-as években is állt az úgynevezett „sváb falu”, ahol a környékbeli mezőgazdasági munkákból és egyéb napszámból élő svábok telepedtek le. A hely hangulatát meghatározták a földszintes, kis házak – léckerítéssel, ami inkább az állatok elkóborlásától védett, semmint az illetéktelen személyektől –, valamint a poros utcákon játszadozó, mezítlábas kisgyerekek.
Ezt a világot eleveníti meg Elmer István Gyökeret vertek a svábok című könyve. A kötet egyrészt történészi alapossággal mutatja be a svábok betelepülését a Svábhegyre, másrészt az író maga is bejárta az egykori sváb portákat, s összegyűjtötte azt a tudást és emlékanyagot, amivel az őslakosok rendelkeztek. Olvashatunk például olyan népdalokat és rigmusokat – természetesen német nyelven –, amiket Budán és a budai szőlőkben énekeltek a helyiek munka és mulatozás közben.
Forrásértékű fotók mellett korabeli térképek és hirdetmények színesítik a Svábhegy 19. századi életének bemutatását. Külön értéke a kötetnek, hogy irodalmi művekből is idéz, amelyek oldalain felbukkannak a Svábhegy vagy az ott élő sváb emberek. Mások mellett Kárpáti Aurél egyik novellájának és Mikszáth Kálmán Új Zrínyiászának részleteit is olvashatjuk.
A szerző gondolt mindazokra, akik esetleg folytatnák az általa megkezdett munkát, ezért adattárként is használható a könyv: telekösszeírásokat, valamint a helyiek nevét, címét és foglalkozását tartalmazó listákat is közöl. Sok egyéb mellett kiderül, hogy két hentes működött akkoriban a „sváb faluban”: az Eötvös út 8.-ban Vincze Mihály, a Költő utca 6. alatt pedig Salzberger Bernát. Ugyanebben az időben hét suszter dolgozott ott, közülük Dóczy Dénes műhelyének a helyét csak így jegyezték fel: „a svábhegyi állomás közelében”. Az összeírást végző itt a fogaskerekű-állomásra gondolt.
Elmer István a korabeli archív fotók mellett színes fényképmellékletben rögzítette a könyv megjelenésekor, 1996-ban fennálló állapotokat. A mai olvasó számára akár már ezek a képek is érdekesek lehetnek, hiszen húsz év telt el azóta, mióta készültek.
A témából fakadóan, továbbá abból kiindulva, hogy jelentős volt azok száma, akik a Svábhegyen még őrizték felmenőik anyanyelvét, a kötet anyaga magyar és német nyelven is olvasható. A kemény kötésű, 180 oldalas, igényesen szerkesztett könyv kiadását a Hegyvidéki Önkormányzat és a helyi német kisebbségi önkormányzat is támogatta. Több kerületi intézmény könyvtárában megtalálható, valamint a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjteményben is, ahol meg is vásárolhatják az érdeklődők.

B. A.