Szazeves_katonasirok_a_farkasreti_temetoben1

Százéves katonasírok a Farkasréti temetőben

Kilenc évvel a Farkasréti temető megnyitása után, 1903-ban hozták létre annak déli szegletében, a többitől el nem különített parcellában, a Németvölgyi és az Érdi út mentén az egykori katonatemetőt. Eredetileg – a boldog békeidőknek megfelelően – nyugállományban vagy balesetben elhunyt katonák, főleg tisztek nyughelyéül szánták.
Az első világháború kitörését követően hősi halottak is kerültek a Farkasréti temetőbe, annak ellenére, hogy erre a célra főként a rákoskeresztúri Hősök temetőjét alakították ki. A sírok között azonban találhatunk olyan sírköveket, amelyeken a „hősi halált halt” felirat olvasható. Az ide temetettek között van olyan, aki az első világháborúban a galíciai, a szerb, a román vagy az isonzói fronton sebesült meg, és Budapesten halt meg valamelyik hadikórházban, de akad olyan is, akinek holttestét a családja hozatta haza a hadműveleti területről. Közkatonák számára a farkasréti temetés poszthumusz elismeréssel, kitüntetéssel ért fel. A hősi halottak mellett a katonasírok másik nagy csoportját azok a magas rangú tisztek, katonai vezetők nyughelyei alkotják, akik – életkoruknál fogva – épp ebben az időszakban hunytak el.
A második világháború után egy darabig még megmaradt a temetőrész katonai jellege, de az 1960-as évek elejétől már megkezdődtek a rátemetések a megváltatlan sírhelyekre, és a parcellákat „VK” betűkkel jelölték. Ez nem a „vezérkari” előtag rövidítése, hanem a furcsán hangzó „volt katonai” jelzőt takarja.
Az ezt követő évtizedekben a hősi temetőket vagy szándékosan felszámolták, vagy tudatosan növelték az itteni polgári temetkezések számát. A honvédség 1993-ban egy új, nagyobb temetkezési hellyel rendelkező területért, a temető északkeleti sarkában elhelyezkedő 4. parcella fejében, végleg lemondott a régi katonai parcellákról. Kivételes esetekben még napjainkban is történnek temetések a parcellában.
A „VK” 4-es, más néven 54-es parcellában az első világháborús hősi nyughelyek száma a legnagyobb. Mivel egyes sírokba családok több generációját temették, néha meglepően tragikus családtörténetekre bukkanhatunk: nem egy sírban több az első vagy a második világháborúban életét áldozó személy nyugszik.
Az itt nyugvó hősi halottak sírjai sokáig elhanyagolt állapotban voltak. A Honvédelmi Minisztérium Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztálya 2012-ben tizenegy hősi halott felújított sírját avatta fel a Magyar Hősök Emlékünnepe alkalmából, katonai tiszteletadás mellett, s kezdetét vette a farkasréti katonatemető hősi sírjainak rendbetétele, ami azóta is folyamatosan tart. Az egykori gazdag díszítésekből sikerült helyreállítani több sírnak a múlt század elejére jellemző, archaikus kialakítását.
Talán az egyik legérdekesebb történet az 1927-ben életmentés közben elhunyt Hanzély Pál főhadnagyot ábrázoló, a közelmúltig romokban heverő, monumentális alkotáshoz köthető. Hanzély Pál Szolnok mellett egy befagyott tavon szerencsétlenül járó korcsolyázó fiatal jegyespárt mentett ki a beszakadt jég alól. A főhadnagy utolsó erejével a lányt segítette ki, ő maga azonban elmerült, és életét vesztette. Az ezt megörökítő szobornak – szándékos rongálás következtében – hiányoztak a végtagjai, az arca. Csupán néhány évvel ezelőtt sikerült helyreállítani.Szazeves_katonasirok_a_farkasreti_temetoben2Az egyik ugyancsak rendbe hozott sírhely báró Apor Sámuel altábornagyé, aki az első világháborúban a harctéren szerzett betegségben halt meg, ahogy a korszakban nevezték, „harctéri fáradalmak” következtében. Kiváló hadvezér volt, kiemelkedő teljesítménye elismeréseként 1900-tól 1904-ig az uralkodó szárnysegédjeként szolgált. Az első világháború kitörése után hadosztályával vonult ki a galíciai frontra, és 1914 augusztusától az orosz arcvonalon harcolt. Leghősiesebb ütközetét Gorodoknál vívta 1914. augusztus 17-én. A számos hazai és külföldi kitüntetéssel büszkélkedő Apor Sámuel a román harctéren szerzett betegsége következtében hunyt el 1917. augusztus 18-án a budapesti Liget Szanatóriumban (VI., Benczúr utca 47.).
Egy évvel a Farkasréti köztemető létrejötte után, 1895-ben létesült a Farkasréti izraelita temető, ami a Denevér út mellett található. Ennek végében van a katonatemető, ahol több első világháborúban harcoló, vagy akkor elhunyt katona (Pro Patria feliratú) hősi sírja látható.
Egy monumentális oszlop emelkedik ki egyedüliként a többi közül: amelyik Bauer Gyula tábornoknak, a híres 44. „rosseb-gyalogezred” parancsnokának végső nyughelyét jelzi. A legendás gyalogezred katonái sajátos szavajárásukról, „rossebezésükről” kapták nevüket.
Bauer Gyula 1915-től irányította, a piavei front 1918. őszi összeomlása után pedig egyben tartotta az ezredet. Érdemeit később is elismerték: az 1919-ben nyugállományba helyezett tiszt 1921-ben tábornoki rangot kapott.

Balázs Attila