Növények a szobából a kertbe

A szabadban „nyaraló” szobai növényeknél három kategóriát különíthetünk el. Egyrészt vannak azok az alapvetően melegkedvelő, trópusi, szubtrópusi vagy mediterrán származású növények, amelyek csak akkor kerülhetnek ki, ha kint is a szobainak megfelelő időjárás uralkodik. Aztán ott vannak a szabadban élők, amelyeket csak a kemény fagyok elől menekítünk védett helyre, ilyen például a muskátli. A harmadik csoport azoké, amelyek a szobában kezdik az életüket, de palántaként a szabadban kerülnek végleges helyükre egy vagy több évre.
A fikusz nemzetség számtalan faja, a banán, a cikász, az ólomgyökér vagy az üvegpucoló virág is a szabadban „nyaral”. Ezeket cserepükkel együtt szerencsés kivinni a teraszra vagy az erkélyre, mert ősszel vissza is kell majd hozni… A szabadba költöztetés remek alkalmat teremt az átültetésre, amit könnyebb kint elvégezni, mint a parkettán mesterkedni a nagy cseréppel és a szóródó virágfölddel.
A növények jó barátságban állnak a tűző napsütéssel, de a szobai védelem után szoktatást igényelnek, mielőtt védtelenül napfürdőznének. Legjobb borongós időben kirakni őket, amikor az első napokban nem, vagy csak rövid időszakokra éri őket közvetlen napfény.
A költöztetéshez válasszunk olyan időpontot, amikor az éjszakai hőmérséklet is biztosan 5 fok felett van. Ilyen körülmények a Hegyvidéken általában májusban alakulnak ki, és szeptember közepéig, végéig maradnak.
A zárt térben telelő növények csoportjába tartozik minden olyan dísznövény, ami a hideget elviseli, de a kemény és tartós fagyok már kárt tesznek benne. Ezek – mint például a kanna – télen nem azért vannak a szobában, mert szépek, hanem hogy megvédjük őket. Igazából nem is a szobában lenne a legjobb helyük, hanem egy fagymentes, de világos lépcsőházban vagy pincében, vagy a földből kiemelve sötét helyen.Ezeket a növényeket már március végén, április elején ki lehet ültetni, mert egyrészt képesek hasznosítani a legkorábbi tavaszi napot is, másrészt nem kell őket félteni még a talaj menti fagyoktól sem. Városi környezetben úgyis elég ritka a talaj menti fagy, hiszen a környezet átlagosan egy fokkal melegebb a városon kívülinél, és a házak között, különösen az emeleti erkélyeken, vagy a déli falak mentén a levegő nem hűl le olyan könnyen.
A Hegyvidéken a ritka beépítettség miatt kialakulnak fagyzugos völgyek, ahová nem érnek el a lapos tavaszi napsugarak, viszont megül a hideg. Aki ilyen helyen lakik, a saját bőrén is érzi a mikroklíma sajátosságait, és a növények telepítésénél is tekintettel lesz a helyi viszonyokra.
A palántákat kora tavasszal a szoba melegében kezdjük nevelni, hogy csírázásuk és korai fejlődésük környezeti szempontból a legbiztonságosabban történjen! Aztán eljön az ideje, amikor kiültethetjük őket a szabadba.
Kiültetésnél nem lehet egységes szabályt alkalmazni a rengetegféle dísz- és haszonnövény esetében, de jó eligazítást adnak a különböző piacokon, kertészetekben és vásárokon feltűnő palánták. Ha mindenütt paradicsompalántákba botlunk, akkor az otthoniakat is nyugodtan kitehetjük, mert eljött az ideje.
Ugyanez vonatkozik a vásárolt növénykékre is: amikor meg tudjuk venni, akkor már általában ki is lehet ültetni őket. Persze, érdemes megkérdezni az eladót, különösen akkor, ha hideg helyre, árnyékba vagy északi oldalra kerülnének.
A palánták kiültetésénél egy lényeges kérdésre kell külön odafigyelni: a palántanevelő edény talajfelszíne az ültetés után kerüljön egy síkba az ágyás vagy a virágláda felszínével! Ha magasan lesz a palánta földlabdája, akkor a növény könnyen kiborulhat, ha alacsonyan, akkor az öntöző- vagy esővíz a tő körül gyűlik össze, ami a zsenge szár vagy a gyökerek rothadását okozhatja.
Ha minden növényt kiültettünk, vagy kiköltöztettünk a szabadba, néhány napig esetleg üresnek tűnhet a szoba, ám jó érzés lesz tudni, hogy az ablakok túloldalán már egészségesen fejlődnek kedvenceink.

(Barta)