Nincsen_soveny_tovis_nelkul1

Nincsen sövény tövis nélkül!

Vannak olyan helyzetek egy kertész életében, amikor nem az esztétikum a legfontosabb. Például áthatolhatatlan sövény telepítésekor, amely nemcsak a kíváncsi pillantásoktól véd, hanem elrettent embert, állatot egyaránt. Ilyenkor értékelődnek fel az egyébként kevéssé kedvelt szúrós növények.

A Hegyvidék parkerdőiben néha olyan növényfajokkal is találkozhatunk, amik bizonyosan nem őshonosak, mégis a házaktól távol, a vad természetben fejlődnek. Ezek vélhetően a mára eltűnt településrészek, nyaralók egykori kertjeiből maradtak meg, megőrizve azok emlékét.
Viszonylag gyakran láthatunk például tűztövisbokrokat, vagy akár sövényrészeket az erdőben. Köszönhető ez egyebek közt annak, hogy az egykor védekezésül ültetett szúrós bokrokat soha senkinek nem volt kedve kiirtani, így az ellenálló, hosszú életű tövek fennmaradhattak, az erdőlakó madarak nem kis örömére.
A tűztövis tudományos neve (Pyracantha) a görög „tűz” és „tövis” szavak összetételéből keletkezett. A rózsafélékhez sorolt kis nemzetségről van szó, mindössze tíz fajjal. Közülük kerül ki a közönséges tűztövis, amely számtalan kertészeti hasznosítású változat ősalakja lett. Már eleve a hazai elterjedés egyik kulcsa volt, amikor a vad állapotában fagyérzékeny növényt sikerült a tudatos keresztezések által ellenállóvá tenni.Nincsen_soveny_tovis_nelkul2Manapság számtalan növekedési alakja és színváltozata elérhető a kertészetekben. Egyike a legközönségesebb, legelterjedtebb sövénynövényeknek, amely erős töviseivel már látványra is elég riasztó. Mindeközben a méheket vonzó fehér virágai, fürtökben érő narancssárga, piros, vörös bogyói és sötétzöld lombja tökéletesen illenek a díszcserjék közé.
Talaj tekintetében nem válogatós, de világos, napos helyen fejlődik a legszebben. Gyorsan növekszik; az erőteljes bokrok méteres ágai metszéssel szépen alakíthatók. Akár szabályos formára is nyeshetők, de a friss hajtásokon sűrűn berakódó bogyók a kissé elvadult bokrokon a legszebbek. Az átültetést és gyökérzetének bolygatását nem tűri, ilyenkor rendszerint elpusztul.
Bár az örökzöld tűztövis a kertészetekben bárhol beszerezhető, ha nagyobb mennyiségben van rá szükségünk, vagy kifejezetten szeretnénk a szaporításával kísérletezni, akkor fás dugványokat vágjunk! Az alsó leveleitől megfosztott ágak a dugványozás általános szabályainak betartása mellett jó arányban erednek meg. Ha idősebb tövek is rendelkezésünkre állnak, akkor a hosszabb ágak könnyen bújtathatók.
Gyakran kertészi beavatkozás nélkül is gyökeret eresztenek a földre érő ágak, de erre a folyamatra rá is segíthetünk, ha néhány ágat – nem a csúcsánál – kavicsokkal, vagy éppen sátorcövekkel a csupasz talajhoz rögzítünk. A szezon végén ellenőriznünk kell a kiválasztott ágakat, de remélhetjük, hogy egy részük már gyökeret vert. Az átültetéssel ne várjunk sokat, és különösen ügyeljünk a méretes földlabdára, mert a jól begyökeresedett növény már nem szeret helyet változtatni.
A tűztövis „őszinte”, már messziről látszik rajta, hogy jobb elkerülni, mint közelebbi kapcsolatba kerülni vele. A borbolya viszont, szép neve ellenére, az utolsó pillanatig rejtegeti levelekből módosult töviseit. Így a kertészeknek is sokkal több bosszúságot okoznak a bőrbe tört, alattomos tüskéi.
A boglárkafélékkel rokonságot tartó növény egyébként különösen ősszel szép, amikor levelei élénk színt öltenek, és a piros, hosszúkás bogyók is a bokron virítanak. Sárga virágai tavasszal nyílnak, nem különösebben szépek, a kopár időszak végén mégis vonzzák a tekintetet. Egyes borbolyák nálunk is őshonosak, így a legigénytelenebb kerti növények közé tartoznak.
Érdekessége, hogy míg a népi gyógyászatban bogyója és kérge keresett alapanyag a benne lévő fertőtlenítő, gomba- és baktériumpusztító hatás miatt, addig a búza egyik veszélyes gombabetegségének köztes gazdája, ezért egyes vidékeken nem is tűrték meg. Persze, a hegyvidéki kertekben inkább a kerítés kiváltására és esetleg a bogyóiból készíthető különleges szörp vagy lekvár miatt örvendhet népserűségnek. Kárhoztatni pedig nem a növényvédelem, hanem az óvatlan gondozás során elszenvedett szúrások és karcolások miatt fogjuk.

(Barta)