Melyrol_jovo_osszetartozas

Mélyről jövő összetartozás

Öt évvel ezelőtt fűzte szorosabbra kapcsolatait a Németvölgyi Általános Iskola és a felvidéki Nyárasdi Alapiskola. A magyar–magyar együttműködés részeként a csallóközi és a hegyvidéki gyerekek az idén is közösen ünnepeltek a XII. kerületi iskola március 15-i megemlékezésén.

A Hegyvidéken immár hagyománya van a határon túli nemzeti kapcsolatok kiépítésének és ápolásának, amit az önkormányzat a kezdetek óta támogat iskolai kirándulások és más közösségi programok szervezésével. Ennek is köszönhető, hogy a XII. kerületi iskolák diákjai rendszeresen találkozhatnak kinti magyar kortársaikkal, személyesen ismerhetik meg az anyaországtól elszakított területeket, és – ha csak rövid időre is – részesei lehetnek az ottaniak mindennapjainak.
Többéves múltra tekint vissza a Németvölgyi Általános Iskola és a felvidéki Nyárasdi Alapiskola együttműködése is, amelynek egyik hozadéka, hogy a határon túli intézmény hetedikesei évről évre a Hegyvidéken is megünneplik március tizenötödikét.
„Az önök egyik kollégája, a Hegyvidék újság szerzője, Kérész Gyula közvetítésével 2012-ben szerencsés pillanatban találtunk egymásra, hiszen mindkét intézmény éppen testvériskolát keresett. Mi, nyárasdiak, budapesti iskolát szerettünk volna találni, míg az akkor már évek óta felvidéki osztálykirándulásokat szervező Németvölgyi kifejezetten szlovákiai területről valót” – beszélt az együttműködés előzményeiről Bacsó László, Nyárasd polgármestere az idei látogatás alkalmával. Mint elmondta, először a hegyvidéki oktatási intézmény hetedikesei jártak náluk, ekkor született döntés a testvériskolai kapcsolat kialakításáról Dohány András, a Németvölgyi és Takács Zsuzsanna, a Nyárasdi Alapiskola akkori igazgatójának egyetértésével.
„Valamennyi nemzeti ünnepünket megtartjuk – folytatta a polgármester. – Különösen fontos számunkra a Nemzeti Összetartozás Napja. Nyárasdon van egy honvédemlékmű és egy Petőfi-szobor, amelyet mindig megkoszorúzunk március tizenötödikén. Ezeket az emlékhelyeket a Németvölgyi iskola tanulói és tanáraik minden ottlétükkor felkeresik.”
Bacsó László kiemelte: a testvériskolai kapcsolatnak éppen az a lényege, hogy a gyerekek együtt vesznek részt a programokon. Tavaly megnézték Pozsony óvárosát, a dévényi várromot, valamint ellátogattak Komáromba, amelyről sokan akkor tudták meg, hogy egykor az egész Felvidék fővárosa volt.Melyrol_jovo_osszetartozas2„Az anyaországban teljesen más magyarnak lenni, mint az elcsatolt területeken. Mi, a határ másik oldalán élő magyarok, szeretnénk megragadni minden alkalmat, hogy tudatosítsuk: azért, mert a gólya máshol tett le minket, a magyarságunk semmivel sem lett gyengébb” – nyomatékosította a nyárasdi iskolaigazgató. Hozzátette, a Kis-Duna menti településen valamivel több mint háromezren élnek, s a legutóbbi adatok szerint a lakosság 93 százaléka mondta magát magyar anyanyelvűnek, a valóságban azonban Nyárasd 97 százaléka magyar. Ami viszont szomorú, egyben jelzésértékű, hogy százöten semmit sem írtak az anyanyelvet firtató kérdésre.
A Nyárasdi Alapiskola igazgatója, Bohus Zsolt elmondta, hogy bár a közelmúltban mindkét tanintézményben vezetőváltás történt, a program változatlan formában folytatódik. Ez is azt mutatja, hogy a testvériskolai viszony igaz barátsággá nemesült, olyan mélyről jövő összetartozássá, amivel helyrehozhatjuk mindazt, amit száz évvel ezelőtt ránk mért a sors. „Legyünk büszkék magyarságunkra, ismerjük meg múltunkat, mert aki nincsen tisztában a gyökereivel, azt sem tudhatja, hova tart!” – fogalmazott.
Dimanopulosz Andrea, a Németvölgyi Általános Iskola igazgatója szerint a hegyvidéki gyerekek a közösen megélt élményeken keresztül rengeteget tanulhatnak a történelemről. Megtapasztalhatják, hogy határon túl élő társaik pontosan ugyanolyan magyarok, mint ők.
A köszöntők után a 3. c osztályos diákok egy vidám történetet adtak elő a könyvtárban, majd a két hetedikes csapat együtt nézte meg a németvölgyi iskolások látványos március 15-i műsorát. A program közös ebéddel folytatódott, ezt követően a vendégek bejárták az intézmény épületét, közben a tanórákra is benéztek – különösen nagy sikert aratott a kutyás terápia –, majd az udvaron fociztak és kosaraztak.
Kis pihenés után kezdődött a városnézés. A nyárasdi gyerekek elmentek az Operaházba, játszottak a Vérmezőn, felsétáltak a budai várba, végigjárták a Sziklakórházat, így élményekkel telve utazhattak haza. Ahogy egyikük írta az úti beszámolójában: „Nagyon jó volt ez a nap! Remélem, hogy amikor ők jönnek hozzánk, ugyanilyen jól fogják érezni magukat.”

-os