Az_ev_faja_2018-ban_a_viragos_koris

Az év fája 2018-ban a virágos kőris

Már megszokhattuk, hogy az év elején különböző szervezetek megválasztják az év madarát, vadvirágát, állatát, rovarát, miegymását. Az idén a fák között egy olyan fajra esett a választás, amelyik nem hivalkodik, pedig kerületünkben is gyakori, így házunk táján is találkozhatunk vele.

Az év fájának megválasztása nem hazai találmány. Németországban született az ötlet 1989-ben, hogy minden évben egy fafaj kapjon a szokásosnál kicsit több publicitást mind tudományos és szakmai berkekben, mind pedig a széles nyilvánosságot elérő ismeretterjesztés formájában.
Magyarországon hét esztendővel később választottak először év fáját, és az Országos Erdészeti Egyesület szervezésében azóta is minden évben lezajlik a szavazás. Tavaly, a már-már szokásosnak nevezhető élénk érdeklődés mellett, a virágos kőris lett a „befutó”. A fa kedveltsége bő 700 szavazatot ért, ami nem csekélység, különösen a második helyre szoruló fehér fűz 450 szavazatához viszonyítva. Okkal kérdezhetjük: miért éppen a virágos kőris (Fraxinus ornus)?
A kőrisek nemzetsége mintegy hetven fajt számlál, ezek az északi félteke mérsékelt övi erdeinek lakói. Jellemzően lombhullató fák vagy cserjék. A virágos kőris Dél-Európában és Kis-Ázsiában őshonos, elterjedési területének északi pereme a Kárpát-medence. Vadon a középhegységi erdőket kedveli, de ott sem alkot tiszta állományokat, csak elegyfajként tűnik fel kisebb-nagyobb egyedszámban. Nálunk vad egyedeivel a dombvidékeken, sőt az Alföldön is találkozhatunk.
A növény nem tartozik a faóriások közé, általában csak 6-8 méter magasra nő meg. Legidősebb egyedei sem nyúlnak 18-20 méter fölé, és ezt a méretet is ideális körülmények közt (azaz viszonylagosan meleg és tápanyagban gazdag termőhelyen) éri el.Az_ev_faja_2018-ban_a_viragos_koris2Törzse általában görbe, szabálytalan alakú koronája pedig „rendezetlen” elágazásokkal épül fel. Kérge sima, világosszürke, amely az idős példányoknál sötétedik és rücskössé válik. Ágrendszere is csavarodott, görbe karokból áll. Levelei a kőrisrokonokhoz hasonlóan keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak. Méretük arasznyi is lehet. Ősszel szépen és változatosan színeződnek.
Kétlaki növény, azaz vannak porzós és termős egyedek is. Pollenje allergén. A növény legfeltűnőbb dísze a – névadó – virágzata, ami a hajtások csúcsán fejlődik. A nagy, tollseprűszerűen laza bugavirágzatban számtalan sárgásfehér szirmú virág nyílik, általában májusban.
A rokonoktól eltérően rovarbeporzású virágok gyorsan lehullnak, helyükön zöld, később sötétsárga színűre érő lependék termések fejlődnek. Ezek a levélszerű, kis vitorlák ősszel megszáradva és kissé megpödrődve messzire képesek repíteni a végükön ülő magot. A szél által terjesztett milliónyi mag aztán a környék kertjeiben tömegesen csírázik, a kertbarátok mérsékelt örömére.
A virágos kőrist mannakőrisnek is szokták nevezni, mert a törzs és a vastagabb ágak sérüléseiből ragacsos folyadék szivárog. Ez az alapvetően a sérülés fertőzések elleni védelmét szolgáló gyanta a népi gyógyászatban köhögés csillapítására, a konyhaművészetben pedig diabetikus édesítőszerként szerzett hírnevet. A manna leggyakrabban a virágos kőrisre specializálódott, 2,5 centiméteres mannakabócák szúrásának helyén figyelhető meg. Mivel nálunk ezek az „énekükről” híres mediterrán kártevők csak elvétve fordulnak elő, a mannafakasztáshoz mesterségesen kell sérüléseket okozni.
A virágos kőris kedveli a kellemesen meleg, meszes domboldalakat, így a Hegyvidék egyik viszonylag gyakori fája. Egyszerre elterjedt a természetközeli erdőkben és a kertekben, utcákon. A budai hegyvidék mozaikos szerkezete sok olyan nyílt erdőt, kisebb tisztást vagy parkos ligetet rejt, ahol a kőris is megtalálja életfeltételeit.
Mivel elviseli a szárazságot és a poros városi levegőt, ezért útsorfának is kiválóan alkalmas. A virágzási idejét kivéve talán csak ősszel vesszük észre, amikor levelei és termései lehullnak, és vastagon beborítják a járdákat. Pedig kifejezetten tetszetős virágzása megérdemelne egy kis figyelmet nemcsak a kertbarátok, hanem a Hegyvidéken élők és kirándulók részéről is. Legalább az idén, amikor a virágos kőris éve van!

(Barta)