A pénzügyminisztérium „ezermestere”
Paul Iván (1889–1972) zombori ügyvéd 1912-ben kezdte meg állami szolgálatát a kincstári jogügyi igazgatóságnál. Néhány év múlva berendelték a pénzügyminisztériumba, ahol Kállay Tibor, Wekerle Sándor és báró Korányi Frigyes mellett teljesített személyi titkári szolgálatot.
Fizetéséhez képest szerény körülmények között élt családjával egy Várfok utcai bérházban, és csak 1927. október 3-án – már miniszteri osztálytanácsosként – vásárolt telket Bochkor Elekné dr. Fleischmann Izabella bírósági végrehajtó nejétől a Kissvábhegyi (ma Gaál József) út 40. szám alatt 13 600 pengőért. Feleségével, a zongoraművész, zeneakadémiai tanár Csuka Etelkával (1895–1992) ide épített neobarokk stílusú házukat Györgyi Dénes műépítész tervezte, Mód Lajos építőmester kivitelezte.
A kerti főhomlokzat erkélykorlátjába E és I betűt kovácsoltattak: E mint Etelka és I mint Iván. Az utca felőli erkélyrácsra V és I betű került, gyermekeik (Veronika és Iván) neve után.
Az 1929 nyarára elkészült egyemeletes villa belső kialakítása egyszerűnek és praktikusnak mutatkozott: az alagsorba kerültek a nagy konyha, a személyzeti lakás, a raktárak és a kazán, a földszinten a fogadóterem, a nappali, az ebédlő, míg az emeleten három huszonöt négyzetméteres háló és a fürdőszoba volt. A ház körül hársfák álltak, a teraszos kialakítású kertet rózsakert és vízmedence díszítette, az Alma utcai kocsibejáró mellé közel kéttucat gyümölcsfát ültettek, a kerítést pedig málna-, mogyoró- és ribizlibokrok szegélyezték.
Paul Iván kényelmes otthona megteremtése után is szorgalmasan dolgozott. Molnár Jenő, a Borsszem Jankó főszerkesztője írta 1930 júniusában: „Pár nappal a miniszteri kinevezése után audienciát kértem Wekerle professzor úrtól. Vagy tíz percig várakoznom kellett a titkári szobában. Ez alatt a tíz perc alatt a következőket figyeltem meg:
Paul Iván háromszor térült-fordult a miniszter szobájában, hatszor csöngetett az altisztjének és adott ki különféle utasításokat és legalább ugyanannyiszor telefonált. Miközben telefonon beszélt, az előtte heverő aktákra jegyzeteket csinált, apró cédulákra titokzatos jeleket írt és »pardon«-t mondva, betapasztotta tenyerével a telefonkagylót és az asztala előtt álló tisztviselőtől vagy ügyféltől megkérdezte, hogy mi a kívánsága és rögtön intézkedett. Megszédültem volna ettől az iramtól, ha magam is nem nevelkedtem volna az idegtépészet és izgalomfűtészet olyan centrális őrültekházában, mint egy kora délután megjelenő nagy estilap szerkesztősége, ahol »minden perc egy halál«. Így csak kollégiális meghatottsággal adóztam Paul Iván nagyszerű munkájának és a részvét elfojtott sóhajával annak a könnyelmű energiapazarlásnak, amelyet közhivatalban vajmi ritkán tapasztalni. […]
Szerkesztő, képviselő, hivatali kolléga, küldöttség, ügyes-bajos kisember: mind megérzi a Paul Iván diplomata-egyéniségének férfias charmeját. S még az is visszamosolyog rá, akinek különben minden oka megvan, hogy fogcsikorgatva hagyja el a szigorú fináncurak palotáját.”
A pénzügyminisztérium „ezermesterének” is nevezett állami tisztviselőt a kormányzó hamarosan osztályfőnökké nevezte ki, majd 1943. október 16-án államtitkári címmel jutalmazta. Paul Iván a következő év januárjában, második unokája érkezésére várva, Györgyi Dénessel ismét terveket készíttetett, ezúttal a magas, kihasználatlan padlástér beépítésére, a ház minden oldalán egy szolidan kiugró manzárdablakkal.
Igaz, Paul Veronika és Szörényi Gyula első fia, Szabolcs csak négy hónappal korábban született, de az „ezermester” igyekezett előre gondolkodni. Szörényi, apósához hasonlóan, „szerb” volt, eredeti nevén Groda. Mivel az egykori Szörényi bánságból származott, a magyarosításkor adta magát az új vezetéknév.
Viszont a nyilas hatalomátvételt Paul Iván sem látta előre, és a Horthy-nomenklatúra megbecsült tagjaként nemkívánatos személy lett, letartóztatás, elhurcolás fenyegette, ezért a front közeledtével családjával együtt elindult nyugat felé. Szörényi Szabolcs emlékei szerint: „Azért álltunk meg végül Ausztriában, mert a háború vége éppen ott ért minket. Ezért született Levente 1945 áprilisának végén Gmundenben. A család többi része ment tovább, ki Dél-Franciaországban, ki Portugáliában, ki Venezuelában, ki Kanadában, ki az Egyesült Államokban kötött ki és telepedett le. Csak mi négyen jöttünk haza 1945 októberében. Anyám később ezt azzal indokolta, hogy magyar gyerekeket szeretett volna nevelni a fiaiból.”
Mire hazatértek, megváltozott a politikai helyzet. Budai otthonukat és érdi gyümölcsösüket is elvették tőlük, kénytelenek voltak nagyapjuk, Groda Sándor MÁV-főtiszt Visegrádi utcai lakásába költözni. Paul Iván és felesége halálukig a franciaországi Pau városában éltek.
Kissvábhegyi házukat az idők folyamán szinte a felismerhetetlenségig bővítették, átalakították, jelenleg hét tulajdonos osztozik rajta. Szörényi Szabolcs azonban a mai napig őrzi a kapukulcsot az elveszett Alma utcai villa bekeretezett fényképe alatt.
Verrasztó Gábor