Emlektabla_a_Bokor_alapitojanak2

Emléktábla a Bokor alapítójának

„Gyurka! Nagyon kiszúrnánk veled, ha a következő nemzedékeknek csak ezt a hideg márványt hagynánk örökül. Te maradandó »művet« akartál hagyni magad után, és a te igazi műved az élő Bokor. Igaz, nem mindig lobog úgy, mint Mózes csipkebokra, és mi, öregek, már menetelünk a temető felé, de a jövendő nemzedék, hiszem, hogy nem felejti »lantod« hangját, Jézusét, és élő közösségeik viszik tovább az ércnél és márványnál maradandóbb műved: a Bokrot.”
Ezeket a személyes hangvételű sorokat Kovács László nyugállományban lévő atya osztotta meg a Bokor közösség tagjaival, akik alapítójuk, a száz évvel ezelőtt született Bulányi György tiszteletére emléktáblát avattak egykori lakóházánál, a Városmajor utca 47/b szám alatt. A piarista szerzetes és tanár 1987 és 2006 között élt itt, és szervezett titokban szentmiséket, lelkigyakorlatokat, beszélgetéseket.
A fiatalabb korosztályt képviselő Bajnok Dániel elmondta, hogy tizenhárom évesen volt először ifjúsági misén a Városmajor utcai lakásban, ahová egy tucatnál többen nemigen fértek be. Felidézte, hogy „Gyurka bácsi” igényelte a vitát, érvelt, és olykor arra is hajlandó volt, hogy meghajoljon mások érvei előtt. Mindezt azonban sosem öncélúan tette, hanem azért, hogy „minél jobban megértse Isten álmát az emberről és arról az általunk építendő országról, ahol nincs erőszak, nincs a másikat elnyomó hatalom, és nincs kizsákmányolás sem”.Emlektabla_a_Bokor_alapitojanak1Bulányi György a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett tanári diplomát magyar–német szakon, 1943-ban szentelték pappá a piarista rend tagjaként. Két évvel később Debrecenben fogott hozzá a Bokor nevű kisközösség szervezéséhez, amit a korabeli hatóságok illegális államellenes szervezkedésnek minősítettek, emiatt Bulányit 1952-ben életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. 1956-ban kiszabadult, de hosszú rejtőzködés után, 1958 áprilisában ismét elfogták. A börtönt 1960-ban hagyhatta el végleg, amnesztiával.
Bulányi atya a kommunista diktatúra által elsorvasztani akart katolikus hit és gyakorlat megtartásának szándékával hívta életre a Bokor-mozgalmat, s egy olyan egyház megvalósulásáról álmodott, ami alulról szerveződő bázisközösségekből áll. A pártállamnak ezzel ellentétes céljai voltak, és a katonai szolgálat megtagadása elégséges indoknak bizonyult a nyílt üldözésre.
Állami nyomásra a püspöki kar eltiltotta a misézéstől, kifogásolt tanait pedig a Hittani Kongregációhoz terjesztette fel. Ennek prefektusa, Joseph Ratzinger bíboros (a későbbi XVI. Benedek pápa) 1986-ban felszólította a pátert, hogy vonja vissza tanításait. A kompromisszum csak bő egy évtizeddel később született meg, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1997-ben tájékoztatta a nyilvánosságot Bulányi György rehabilitálásáról.
A 2010-ben, 91 éves korában elhunyt atya most felavatott emléktábláját Garajszki Jenő faragta, míg a rajta lévő bronzplakett Lengyel István szobrászművész munkája.

k.