A szúrós szépség

A rózsa a szerelem szimbóluma, a dísznövények fejedelme. Tövisei dacára mindenkinek ez a szépség jut az eszébe először, ha virágra gondol.
A vadrózsa viszont olyan, mintha a nemes kerti rózsa lenézett és szégyellt rokona lenne, pedig évezredes történelemmel rendelkezik. Nem is akármilyennel!
A faj első írásos említése valamikor a Krisztus előtti századokból származik. Már akkor megemlékeztek gyógyító erejéről is. Ebből a korból datálódik a – talán nem is helytálló – hiedelem, hogy a vadrózsa jó a veszett kutya harapására is. Így lett a tudományos neve Rosa canina, amiben felismerhetjük a canis, kutya szót.
Igen ám, de a kutya itt nem feltétlenül a veszett állatra utal. Vannak, akik éppen a nemes ellentéteként használják a haszontalan, azaz kutya jelzőt. Sőt, megint mások a tövisek hajlott alakjában látják az elnevezés okát, hiszen az olyan, mint a kutya szemfoga. Ezek után már csak a veszett fejsze következhetne, amivel a rózsatövet kivágják… De mielőtt túl messzire kalandoznánk a megnevezés fejtegetésében, térjünk vissza a növényhez!A Hegyvidék parlagon maradó területein és a kertekben is megjelenő vadrózsa megosztó növény. Időben megosztó. Ha a virágzás idején találkozik vele a kiránduló vagy a kertbarát, akkor biztosan elbűvölik egyszerűségükben is csodálatos virágai. Ilyenkor kedves növény, mint ahogy a termésérés idején is az. A fagy által már kissé megcsípett piros csipkebogyók a madarak mellett az embert is vonzzák. A puha, fanyar gyümölcshús pikáns finomság, és a hideg áztatással nyert tea sem megvetendő. Különösen tél elején, a szokásos megfázásos időszakban, tekintélyes C-vitamin-tartalma miatt!
Amikor viszont valaki véletlenül akad marasztaló hajtásai ölelésébe, akkor gyorsan feledi a szépséget, jóságot, és átkozza a szúrós bokrot. Hát, ilyen növény a vadrózsa.
Ha a nyár eleji időszakban a Hegyvidék utcáit járjuk, vagy kirándulunk, a növény jó oldalával nyílik alkalmunk megismerkedni: megcsodálhatjuk halvány rózsaszín virágait.

BI.