Tyúktaréj és ernyős sárma
Bár a nevük nem hangzik ismerősen, mégis, ha a tavaszi erdőkben, vagy a hegyvidéki kertünkben járunk, szinte bizonyos, hogy találkozunk a tyúktaréjjal és az ernyős sármával. Hasonlítanak is egymásra, különböznek is, de mindkét vadvirág tökéletesen közvetíti felénk a tavaszi ébredés örömteli üzenetét.
A sárga tyúktaréj (Gagea lutea) elnevezése okozhat némi fejtörést, még kvízkérdésnek is beillene, hogy a növény mely része ihlette. A tudományos névvel sem jutunk közelebb, nincs megbízható forrás a nemzetségnév jelentéséről. Mindettől függetlenül ez a sárga csillagvirágú, hagymás évelő egyaránt otthon érzi magát a lombos erdők tisztásain és a kert gyepének félárnyékos részein. Már márciusban – meleg, napsütötte években és déli kitettségű partoldalakban akár februárban – kibontja hatszirmú virágait.
A növényke érdekessége, hogy összesen három levele van: egy hosszú és széles, amelynek a csúcsa kissé összenő, valamint két rövid, a virágszárat ölelő. A virág laza, ernyőszerű virágzatba rendeződve nyílik. A kora tavaszi hidegben ébredező rovarokat a délelőtti napsütésben próbálja magához csalogatni. Délután szirmai összezáródnak, és védelmezőn veszik körül a hat porzót. Magyarországon több egymástól nehezen elkülöníthető faja is él, egyikük sem védett.
A tyúktaréj angol neve (betlehemi csillag) átvezet minket a címben szereplő másik fajhoz, hiszen furcsamód a két növényt egyformán nevezik a szigetországban. Pedig a most elfogadott botanikai konszenzus szerint a kinézetre hasonló két virágnak rendszertanilag nem sok köze van egymáshoz. Ebből is látszik, hogy a népnevek nem rendszertani alapon születnek.
„Hivatalos” magyar elnevezése – ernyős madártej – ógörög eredetű tudományos nemzetségnevének (Ornithogalum umbellatum) a tükörfordítása. Mégis többen ismerik ernyős sárma, kígyóvirág, zöldcsík vagy vigaszvirág néven. Lágyszárú, kora tavaszi növény, zöld-fehér csíkos bimbói kis kígyófejre emlékeztetnek, hatszirmú csillagvirágai fehérek. Ha a sok egyéb ismertetőjegy mellett a hajtás sérülésén fehér tejnedv szivárog, akkor biztosak lehetünk a növény kilétében.
A sárma szintén az üde lombos erdők nyíltabb részein fordul elő, és mivel kedveli a meszes talajt, kerületünkben kifejezetten gyakori. Még a közparkok félreeső területeire is beköltözik. Ezt a madártejet azonban inkább csak nézzük, nem célszerű a gasztronómia rovat madártejével összekeverni, mert minden része mérgező. A hagymájában felhalmozódó alkaloidokat kis dózisban szívpanaszok és fekélyek gyógyítására használják.
Az ernyős sárma közvetlen rokonságát 50 és 300 faj közé teszik a különböző források. Hazánkban ezekből összesen tízféle fordul elő, köztük védett ritkaságok is. Egy narancssárga virágokat bontó délszaki fajával pedig a virágboltokban találkozhatunk.
A tetszetős hagymás növény egyenesen Fokföldről érkezik hozzánk. Bár őshazájában sem ismeretlen a hideg tél, nálunk érdemes védett helyen teleltetni, majd tavasszal kiültetni. Ilyenkor rendszeres, de mérsékelt öntözést igényel, nyáron viszont napfény, meleg és szárazság kell a fejlődéséhez. Ilyen körülmények között a növénynek van ideje megerősödni és bimbókat nevelni, amelyek azonban csak ősszel, ismét a szobába menekítve nyílnak ki. Dús fürtben nyíló, élénk narancssárga virágainak szépsége miatt érdemes vállalni a nevelésével járó hercehurcát.
BI.