Évek és képek

Diplomamunkájához a divatot választotta, akkor készült az a fotó, amiből a híres Fabulon-plakát lett. A Magyar Iparművészeti Főiskola grafika tanszakán végzett, az idén vehette át aranydiplomáját az utódintézményben, a MOME-n. Szerteágazó munkásságát fotók, reklámok, könyvillusztrációk jellemzik. A november 5-én a 75. születésnapját ünneplő Németh Andrea fotóművésszel beszélgettünk.

  • Művészcsaládból származik, nem lehet véletlen, hogy ön is a képzőművész pályát választotta.
  • Édesapám, Németh József fotóművész és grafikus volt, gazdag pályát járt be. Születése századik évfordulóján, 2011-ben könyvet állítottam össze az életéről. A nagybátyám, édesapám bátyja, dr. Németh Antal színháztudós, esztéta, rendező a 20. századi ma­gyar színháztörténet talán egyik legnagyobb egyénisége volt, a Nemzeti Színház igazgatója 1935-től 1944-ig. A nyilasok bejövetelekor lemondott; a háború után igazolták ugyan, de csak most rehabilitálják, megjelennek róla könyvek, Vidnyánszky Attila szobrot állíttatott neki a Nemzeti Színházban. Hallatlan nagy tudású ember volt színházi vonalon, meg úgy általában. Apám halála után a KOKA Galériában rendeztünk egy kiállítást, a szervező művészcsaládokat hozott össze, így nekünk, hármunknak, apámmal, nagybátyámmal, egy közös tárlatot. Gyerekkorom óta láttam édesapám tevékenységét, érdekelt, tetszett. A Török Pál utcai kisképzőt végeztem el, majd az Iparművészeti Főiskolán az akkor induló grafika szakot, Ernyei Sándor, Finta József és Baska József voltak a tanáraim. A diplomamunkámhoz a Pamutnyomó Ipari Vállalat reklámozását választottam, ehhez tartozott az a fotó is, amiből végül a Fabulon-plakát lett.Evek_es_kepek2
  • Emblematikus fotó, erről készült az a hatalmas mozaik a Kálvin tér egyik tűzfalán. Mi ennek a képnek a története?
  • Előszeretettel alkalmaztam a fotót mint kifejezési formát, így egy összerakható lapokból álló attrapot, azaz eladáshelyi reklámeszközt készítettem – rajtuk egyazon ruhának a kinagyított fotórészleteivel. Egyedül a fej hiányzott. Ekkor elhívtam az MTI modellarchívumában szereplő Pataki Ágit, és egy portrésorozatot készítettem róla a teraszunkon. A diplomamunkámban nem az elhíresült portré szerepelt, hanem egy szemből kissé hátrahajtott fejű változat. Finta József tanárom ekkor megbízást kapott a Fabulon propagandavezetőjétől kozmetikai plakát tervezésére. Mivel Fintának tetszett az egész portrésorozatom, kiválasztotta az ismert visszanézős Pataki Ági-fotót, és aranykeretbe tette, alá szöveggel. A plakátterv sikeres lett, kártyanaptártól kezdve villamos- és utcai, majd óriásplakát és attrap is készült belőle. Végül a Kálvin téren nagyméretű mozaikkal borítottak be egy tűzfalat. Egy ideig nem szerepelt a nevem a köztudatban, csak Fintáé. Később tisztázódott, hogy én készítettem ezt a sikeres fotót.
  • Pataki Ági szintén jubilált az idén, hetvenéves lett. Tartották a kapcsolatot?
  • Miután abbahagytam a reklámot, és ő átment a filmes szakmába, ritkán találkoztunk. Nemrégiben a Kieselbach rendezett egy bemutatót a magyar modellekről, manökenekről megjelenő album kapcsán, ott ő főszereplő volt, említette a nevemet, nyilatkozott rólam, a Fabulonról, ez volt az legutóbbi, nagyon pozitív találkozás. Most jelent meg Nyitottan a világra című könyve, ez a képem is benne van, a sok fotós neve közt az enyém is szerepel.
  • A diploma után tehát – a grafikát és a fotót ötvözve – reklámmal foglalkozott.
  • Akkoriban a reklámot teljesen egyedül csináltuk, megbeszéltük a propagandistával, hogy mit szeretne reklámozni, kigondoltuk, ötleteket mondtunk, lerajzoltuk, megvalósítottuk. Nagyon sok árubemutató képet készítettem. Tudtuk, hogyan kell fotózni a fémtárgyat, a kerámiát, hogy ne csillogjon túlságosan, de plasztikus legyen. Főként gyógyszerreklámoknál valósítottam meg az ötleteimet. Sikeresek lettek a többi között a hetvenes években divatba jövő antibébi-tablettás reklámfotóim. Sokat dolgoztam az Artex külkereskedelmi vállalatnak, amely kerámiákat, festményeket és különböző tárgyakat reklámozott. Emlékezetes egy szép kerámia-csendéletem. A fotómból szórólap lett, kiküldték a skandináv országokba, ahol nagyon megtetszettek a kerámiák. Hallottam, hogy eljött valaki személyesen is megnézni, rendelni akart belőlük, de amikor meglátta a gyárat, a termékeket, hazament. Én nem retusáltam, valószínűleg nekem szép árut adtak, lefotóztam, jó volt a nyomda, de a valóság az idő tájt egy kicsit más volt… A rendszerváltáskor abbahagytam a reklámfotózást, a vállalatok, ahol ismeretségünk volt, tönkrementek, a külföldiek hozták a reklámot.
  • Akkor kezdett művészportrékat készíteni?
  • Bayer Ilonával közvetlenül a rendszerváltás előtt készült a „Fészek. Művészek – otthonok” című közös könyvünk. Hiánypótlóként, harminchatezer példányban jelent meg karácsony előtt – húsvétkor eladottnak nyilvánították, nem nyomták újra. Művészek otthonaiban jártunk, főleg Ilona választotta az alanyokat, egyet-kettőt én. Gyurkovics Tiborral is megjelent két könyvünk, aztán cikkeket írtam egy építészeti lapnak, és szakrális művekről, helyszínekről publikálok egy másik folyóiratba.
  • A megnyitón is szó volt arról, hogy Bráda Tibor üvegablakait fotózza.
  • Nemrég készült egy felvétel, Szkok Iván festőművészt akkor fotóztam le, amikor lent voltunk Dunaújvárosban, a Krisztus Király-templomban, az üvegablakok áldásán. Pirk László festőművész és Pirk János portréjának közös képe illik a mostani lelkiállapotomhoz, egészen friss munka. A Pirk család terjedelmes, Szentendrén összehoztak egy múzeumot Pirk Jánosnak. Megfogott, ahogy halványan látható az édesapa portréja, aki már nem él, és ott van mellette a fia, aki továbbviszi az egészet.Evek_es_kepek3
  • Az önarcképnek is van története?
  • Az a fotó néhány éve készült, a Várszínház Galéria önarckép-kiállítására. A megnyitón Szarka Klára kiemelte, hogy a jó fotós örök játékos, mer játszani a saját arcával is, és ez annyira szerethető dolog. „Németh Andrea kisgyerek módra bújik a vaskapu mögé” – mondta.Evek_es_kepek1
  • - Hogyan ünnepli a közelgő születésnapját?
  • - Számon tartom, kik azok, akikkel egy napon, november 5-én születtem: például Cziffra György, Vitray Tamás! Egy kicsit hiszek a horoszkópban, van valami abban, hogy az egy napon születettek egyénisége, tulajdonságai hasonlítanak… Van egy utazó barátnőm, már régen szerettünk volna eljutni Częstochowába. Most végre találtunk egy utat: egy nap Krakkó, egy nap Częstochowa.
  • - Az utazásokon is fotografál?
  • - Persze! Rendszeresen részt veszek a Galéria 12 csoportos kiállításain, és volt, hogy ilyen alkalmakon készült képekből válogattam. Tagja vagyok a Fotóművészek Szövetsége szenior-alkotócsoportjának is, minden évben tematikus kiállítást rendezünk, évente egy katalógus is készül. A járvány előtt bemutatkoztunk Pesten és Budán, valamint több vidéki városban. Az idén, sajnos, csúszásban vagyunk, de most is tervezünk, gyűjtjük az anyagot.

SzD 

Németh Andrea életművéből ad ízelítőt az Évek és képek című kiállítás, ami november 7-ig látható a Galéria 12 Kávézó és Borbárban (XII., Hajnóczy József utca 21.).