A „Hegyvidék főutcája”, a Böszörményi út (I.)

Az önkormányzat a következő időszakban kiemelt figyelmet szentel a „Hegyvidék főutcájának”, a Böszörményi útnak. Így teszünk mi is, és bemutatjuk olvasóinknak az utca történetét a kezdetektől napjainkig. Az első részben arról lesz szó, hogyan és miért alakult ki ez az út, és miért volt annyira fontos az egykori csendőrlaktanya felépítése.

A Böszörményi út a XII. kerület egyik legforgalmasabb szakasza. Számos üzlet, cukrászda, lakóház, ezek mellett irodaház, étterem, templom található itt, a polgármesteri hivatal épülete pedig központi szerepet tölt be, ezért joggal nevezhetjük a „Hegyvidék főutcájának”. Nem volt ez mindig így, az elmúlt évek fejlesztései sokat segítettek a kisvárosi sétálóutcai hangulat kialakulásában.

 

A kezdetek

A mostani Böszörményi út egy kis része – a polgármesteri hivataltól a Királyhágó térig – már megvolt az 1870-es években: egy picike ösvény, amely telekhatárként működött, de hivatalosan nem utca, inkább csak egy telkek közötti gyalogosfolyosó volt, név nélkül. Mint a legtöbb helyen a kerületben, itt is szőlőlugasok húzódtak, ami jól látható az 1873-as, sőt az 1895-ös térképen is. A neve csak 1900-ban lett Böszörményi út, addig Külső körút volt, még az 1903-as térképen is így található meg.A_Hegyvidek_foutcaja_a_Boszormenyi_ut1

Kialakulása hátterében valószínűleg két fontos tényező játszott szerepet. Az egyik, hogy az 1896-os, millenniumi ünnepségekre való készülődés kapcsán a főváros egyik fontos terve volt minden lóvasutat villamosítani. Ehhez társult az az elképzelés is, hogy a tömegközlekedés jóval elérhetőbb és sűrűbb legyen a városban, mint addig. A másik fontos dolog – ami összefüggött a közlekedéssel –, hogy 1894 áprilisában nyílt meg a Farkasréti temető, amelyet minél hamarabb be kellett vezetni villamossal a főváros vérkeringésébe.

A fővárosi lapok is arról írtak, hogy a Böszörményi utat (azaz akkor még a Külső körutat) a forgalom növelése miatt volt fontos megtervezni. „…a városi forgalommal való összeköttetés végett tervezték az átló utat és a budai külső körutat, mellyel alapját vetik meg a végnélküli közúti vasúti vonalnak. A budai külső körút főere lesz valamennyi meglevő és létesítendő útvonalaknak is.” (Budapesti Hírlap, 1893. május 30.)

A Pesti Napló néhány hónappal később, 1893 őszén már arról számolt be, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsa – báró Podmaniczky Frigyes elnöklete idején – a tervezett budai Külső körút helyét és környékét kivette a nyaralóövezetből, és a területet felparcellázta házak és épületek jövőbeni építése céljából. Egy évvel később a villamosvonalat is megtervezték: „A farkasréti temetőhöz vezető közúti vasúti vonal létesítése a közönség érdekében halaszthatatlan. […] A társaság a budai külső kőrútból tervezett útirányt ajánlotta a tanácsnak elfogadásra, sőt hajlandónak nyilatkozott arra is, hogy a vasút építéséhez szükséges területeket a magánosoktól a főváros javára megszerzi.” (Budapesti Hírlap, 1894. április 1.)A_Hegyvidek_foutcaja_a_Boszormenyi_ut2

Amíg azonban az egyéb villamosterveket rendre elfogadták, a Böszörményi útra vonatkozó terv csak terv maradt: „…felsorolt ezen új vonalak mindjárt az átalakítás alkalmával volnának létesítendők; a mi ellenben a budai külső körutat illeti, erre nézve a tanács csupán biztosítani kívánja a hatóságnak azt a jogát, hogy az út kiépítésekor az annak idején megállapítandó feltételek mellett a vasút létesítését is igényelhesse.” (Fővárosi Közlöny, 1894. november 15.)A_Hegyvidek_foutcaja_a_Boszormenyi_ut3

A budai Külső körútból 1900-ban lett Böszörményi út. A névadó, Böszörményi László (1824–1869) jogász, honvéd százados, függetlenségi politikus részt vett az 1848-as szabadságharcban, előbb a Szabolcs megyei nemzetőrség hadnagya, majd honvéd főhadnagy, később százados, Komáromban pedig Klapka tábornok parancsőrtisztje volt. Megalapította a Magyar Újság című lapot, amiben leközölte Kossuth kiegyezés ellen tiltakozó, Deák Ferencnek írt levelét. Ezért a tettéért egy év börtönre ítélték, ahol betegen halt meg.A_Hegyvidek_foutcaja_a_Boszormenyi_ut4

 

A laktanya

Az utca kiépülése igen lassan indult meg, a csendőrlaktanya megépítése adott neki hatalmas lendületet. Akkoriban a budapesti III. számú csendőrkerületi parancsnokság és annak kiegészítő részei a fővárosban szétszórtan helyezkedtek el, különféle bérházakban. Ezt az állapotot akarta megszüntetni a vezetőség, ezért vette meg a Böszörményi út 21. alatti, 16 ezer négyzetméteres telket.

Az építkezés 1900 elején kezdődött meg, azzal a feltétellel, hogy 1901 májusára el kell készülnie az épületegyüttesnek, amelyet a Grünwald testvérek és Schiffer Miksa fővárosi nagyiparosok és vállalkozók építtettek Benedecty József királyi főmérnök, művezető építész segítségével. A pavilonrendszerű, 200 ember elszállásolására elegendő laktanyának összesen kilenc nagyobb része lett: törzsépület, tiszti lak, altiszti és legénységi lakóépület, mellék- és börtönépület, lóistálló, fedett lovarda, továbbá egy jégverem és egy tekepálya. Ezekben számos tiszti lakás, fürdő, legénységi olvasókör, közös, nagy pincei étkező, sőt játszószoba is helyet kapott.A_Hegyvidek_foutcaja_a_Boszormenyi_ut5

Az istállóban 28 lovat lehetett tartani, míg a lovarda a maga 50 méteres hosszával és közel 30 méteres szélességével a legnagyobb és legtetszetősebb ilyen jellegű épületek egyike volt akkoriban Budapesten. A külső és belső világítást a Ganz gyárból származó 326 villamos izzóláng szolgáltatta, a telephez vezető áramkábelt a magyar általános villamossági részvénytársaság létesítette. A csendőrök sokszor gyakorlatoztak a központi udvaron, ahová beengedték a nézelődőket is.

Az addig szinte teljesen kietlen, poros utca tehát egy hatalmas épületegyüttessel gazdagodott, amely uralta a tájat. A Böszörményi útra néző házakat szép vasráccsal, míg hátul tömör fallal kerítették el a laktanyát. Igazi látványosság volt a gyönyörű stílusú két főépület, amelyek oromfalait egy-egy két és fél méteres, a híres Zsolnay gyárban készült pirogránit címer díszített.

A nagy fejlesztés miatt egyre sürgősebbé vált az út kiépítése, ami jól észlelhető a következő évek tervein. A laktanya 1901 augusztusában kezdte meg a működését, és szeptemberben már arról írt a Fővárosi Közlöny, hogy fontos lenne lekövezni az utat, valamint csővezetékeket fektetni.

A főváros eleinte nem akarta ezt, mivel nagyon drágának találta, de végül: „A miniszter kívánságának teljesítése céljából a közmunkák tanácsa mégis elhatározta, hogy a budai Külső-körutat a Mozdony-utcától a csendőrlaktanya túlsó sarkáig a fővárosi pénzalapból kiépítteti. A tanács oly javaslattal járul a közgyűlés elé, hogy a közmunkák tanácsának ezt az elhatározását s hogy a fent körül írt útszakaszt a megküldött és a középítési bizottság által is elfogadott tervek szerint a 13,76 méter széles alapzatos makadamnak kiképzett kocsiúttal és 3,50 méter széles kavicsboritással és metszett szegélykővel kiképzett járdákkal a fővárosi pénzalapból készítteti, vegye tudomásul.” (Fővárosi Közlöny, 1901. szeptember 3.)

Habár az út csak a 1910-es évek végén készült el végig, arculatának kialakulása és a város közlekedésébe való bekapcsolása nagyban köszönhető a laktanyának.A_Hegyvidek_foutcaja_a_Boszormenyi_ut9

 

A lámpagyújtók

Egy év múlva, 1902-ben szintúgy a laktanyára hivatkozva vetették fel sürgetőleg az illetékesek a Böszörményi út világításának kiépítését, ami hamarosan meg is történt. A fényt valószínűleg gázlámpák szolgáltatták, több lap is megemlíti, hogy ezeket később javítani és cserélni kellett.

Itt is dolgoztak tehát a lámpagyújtók, akik egy mára igencsak furcsának tűnő munkát végeztek. Egy hosszú póznával felszerelkezve járták kijelölt körzetüket, és a lámpákat egyesével meggyújtották, majd hajnalban újra elindultak, és eloltották. Az 1910-es években még biztosan létezett ez a munkakör, amint azt a Magyar Figyelő 1914/3. száma is megemlíti.

Pontosan nem tudni, mikor újult meg a világítás, de 1940 elején a Fővárosi Közlöny így fogalmazott: „A közvilágítási berendezések fejlesztéseképpen az elmúlt félév folyamán 1394 lámpát szereltek fel. Ugyancsak a közvilágítás fejlesztése céljából az elmúlt félévben a Böszörményi-út közvilágítását korszerűsítették.” (Fővárosi Közlöny, 1940. február 27.)

Az út kivilágításának kérelmével egy időben, 1902-ben megindult az 59-es villamos. Néhány év múlva rendes váróterem épült a Böszörményi úton, és a közlekedés még inkább fellendítette az életet a környéken.A_Hegyvidek_foutcaja_a_Boszormenyi_ut7

Ehhez kapcsolódik egy ma már nehezen magunk el képzelhető érdekesség. Ott, ahol most a Böszörményi út és a Jagelló út találkozik, a villamossín az – akkor még betemetetlen – Csörsz utcai árok felett is áthaladt, ezért egy hídon keltek át a járművek. Így volt ez egészen az 1920-as évekig, amikor betemették az árkot.

A világítás, a vízhálózat és a villamosközlekedés kiépülésével megkezdődött a komolyabb benépesülés, nem véletlen, hogy már 1904-ben iskolát szerettek volna az itt élők. „A csendőrlaktanya felépítése, a Farkasréti temető megnyitása mind előidézői voltak ezen a már azelőtt is lakott környék fejlődésének. 311 gyermek jár a Németvölgyből és a Farkasrétről a beltelki és az Istenhegyi iskolába.” (Fővárosi Közlöny, 1904. július 1.)A_Hegyvidek_foutcaja_a_Boszormenyi_ut6

1914-ben létrejött egy polgári leányiskola a Böszörményi út 20–22. szám alatti barakkban, amely azonban az első világháború kitörése miatt – a csendőrlaktanyával együtt – hadikórházként üzemelt. Végül az oktatási intézmény az 1920-as évek második felében kapott rendes épületet, de ez a második világháború idején szinte teljesen elpusztult.

A csendőrlaktanya épületegyüttese után néhány szecessziós jellegű villa és bérház is felépült még az első világháború előtt a Böszörményi úton. A terület intenzív beépítése az 1920-as években kezdődött meg, és gyakorlatilag a második világháború kezdetéig folyamatosan zajlott. (Folytatjuk)

F. G.

Ha Önnek is van élménye, története, fényképe a Böszörményi útról vagy az út bármelyik épületéről, esetleg itt lakott, vagy ismer olyat, aki itt lakott, kérjük, vegye fel a kapcsolatot a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjteménnyel! Köszönjük!

Cím: hegytortenet@gmail.com

Telefonszám: 06-70/426-9807