Szazeves_a_viranyosi_tisztviselotelep

Százéves a virányosi tisztviselőtelep

Kevesen tudják, hogy a bírák és ügyészek kissvábhegyi lakónegyede mellett egy másik tisztviselőtelep is épült a Hegyvidéken, a virányosi Dániel út és Kiss Áron utca környékén. Az immár százéves telep történetét Bognár Gábor művészettörténész mutatta be a Virányosi Közösségi Házban tartott előadásában.

A Hegyvidéki Önkormányzat városrendezési és főépítészi irodája részletes dokumentációt készített a védelemre javasolt virányosi házakról, ami alapján a képviselő-testület megalapozott döntést hozhat a megőrzésre érdemes épületek helyi védelem alá helyezéséről. A kutatási eredményeket szakértő bevonásával a Virányosi Közösségi Házban rendezett lakossági fórumon mutatták be az érintett házakban élőknek.
Bognár Gábor, a kerület épített örökségének kutatója a városrész történetével együtt a telep alapításának körülményeit is ismertette. A Virányos az újabb beépítésű városrészek közé tartozik a Hegyvidéken, az 1880-as évek végéig megmaradtak itt a budai látképet hosszú időn át meghatározó szőlőültetvények. A szőlőtermelésnek az ekkor elhatalmasodó filoxérajárvány vetett véget, ezzel együtt viszont a területet felfedezte magának a nyugodt, természet közeli lakókörnyezetre vágyó városi polgárság. 1869-től már lóvasút közlekedett a Zugligetbe, a népszerű vendéglátóhelyhez, a Laszlovszky-majorhoz (a major egyik épülete máig fennmaradt, ma a Magyar Máltai Szeretetszolgálat központjának ad helyet).
A környék vonzerejét tovább növelte, hogy 1896-tól az addigi lóvasutat villamosvonal váltotta fel, amely menetrend szerint közlekedett a pesti Vígszínház, illetve a Lánchíd és a Zugliget között. Az újonnan letelepedők igényeinek kiszolgálására a századforduló táján megjelentek az első intézmények is: a Zugligeti Elemi Iskola falai között 1891-ben kezdődött meg a tanítás, az angolkisasszonyok impozáns temploma és rendháza, a mai Szent Család plébániatemplom 1913–1917 között épült fel.
A virányosi tisztviselőtelep az 1910-es években alakult ki. Nem ez volt a fővárosban az első ilyen lakónegyed, az előfutárnak az 1883-tól önszerveződő módon megvalósuló Tisztviselőtelep tekinthető az Orczy-kert szomszédságában. Az ezt követő esztendőkben több hasonló építkezés indult a fővárosban, ezek egyike az 1897-ben alapított rákosligeti telep volt, amelynek épületei karakterükben jobban hasonlítanak a virányosi telepéihez. Időben és térben közelebbi a Bírák és ügyészek telepe, amely szintén a Hegyvidéken, a Kissvábhegy keleti lejtőjén épült ki 1910 és 1913 között Árkay Aladár tervei szerint – a két kerületi telep építészeti karaktere azonban eltérő.
A virányosi telep családi házait a Virányosdűlői Tisztviselő Lakházépítő Szövetkezet építette, a házak többségét az 1908-ban Kassáról Budapestre érkező Jakab Árpád műépítész tervezte. Az eredeti tervekben számtalan olyan érdekes díszítőelem szerepel, amelynek ma már a nyomát se látni. Ez nemcsak a korábbi barbár, homlokzatcsupaszító felújításokkal magyarázható, hanem azzal is, hogy sok díszítést eleve kihagytak a kivitelezés során, nyilvánvalóan költségtakarékossági okokból.
A megmaradt motívumok között sok helyütt megtalálhatjuk a sormintaszerű csempeberakásokat, amelyek a lecsengő szecesszió puritán megnyilvánulási formái. Visszafogott, ízléses díszek fedezhetők fel a kerítéseken, a kapukon és a kéményfejeken is, ezek egyedi jelleget kölcsönöznek az épületeknek.
A virányosi telep házai nem egy kaptafára készültek, az egyes épületek kialakításába ugyanis a leendő lakók is beleszólhattak. Így lehetséges, hogy az egyik lakóház mellé tehénistállót terveztek, míg a másikban műterem épült, a Dániel út 6. alatti ingatlanba például Széles Sándor postai tisztviselő költözött, aki szabad idejében képzőművészettel foglalkozott. Az itt letelepedők túlnyomó része szintén postai tisztviselő volt, de akadtak köztük más állami, vagy fővárosi alkalmazottak is.
A többségükben földszintes házak közül az egyik látványosan kiemelkedik. Ez a Kiss Áron utca 9. alatti, a nemrégiben történt felújításnak köszönhetően ismét ragyogó állapotban lévő emeletes villa, amelyet a virányosi telepet kivitelező cég vezetője, Adorján Dezső tervezett és épített a maga számára.
Bognár Gábor végezetül elmondta, hogy a szövetkezet az 1910-es években az általa megszerzett területen körülbelül ötven telket alakított ki, ám az eddigi kutatások alapján csak huszonhét épület megépítéséről lehet tudni. Az első világháború miatt nem fejeződött be a vállalkozás, a fennmaradó parcellákat továbbértékesítették.
A szövetkezet által épített házak nagyjából fele maradt meg az eredeti állapotában, körülbelül egyharmadukat átépítették, néhányukat pedig az 1960–70-es években lebontották. A szövetkezet által üresen hagyott telkeken azonban már az 1910–20-as években számos lakóház épült, amelyek jól illeszkednek a telep arculatához, így hozzájárulnak az egységes utcaképhez. Az egykori tisztviselőtelep a leginkább egységes formában a Dániel út elején maradt meg, ahol egymás után több ház is megőrizte eredeti kialakítását.

z.