Négy napon át a MOM volt a zene hazai fellegvára
A főváros zenekedvelő közönségének körében köztudott, hogy a MOM Kulturális Központ nívós koncertek színhelye, a zenevilág legmarkánsabb képviselői is megfordulnak ott. A szervezők legvérmesebb várakozásait is felülmúlva február végén hat telt házas zenei rendezvénynek adott otthont az intézmény – az először megrendezett Cziffra György Fesztivál programjaira már hetekkel korábban elkelt minden jegy.
Négy emlékezetes esti koncert, Junior Prima díjas művészek által tartott hangszerbemutató koncert gyerekeknek és a Csajkovszkij-zongoraverseny főpróbája: az első alkalommal megrendezett Cziffra György Fesztivál hat eseménye is telt ház előtt zajlott a MOM Kulturális Központban. A szorosan vett koncertsorozatot mesterkurzusok előzték meg a MOM-ban és a Barabás Villában, az ősszel pedig országos zenei versenyre is sor kerül majd.
Az igazi fesztiválhangulat kialakítását olyan kapcsolódó programok segítették, mint a művész személyes tárgyait és lemezeit bemutató tárlat, vagy Gyugyi Ödön roma származású grafikus műveinek kiállítása. A lemezek, könyvek, emléktárgyak, amiket meg is lehetett vásárolni, a zongorabillentyűket idéző Cziffra-tortaszelet (a Szamos Marcipán jóvoltából), a zongorista egyiptomi származású feleségének emlékét idéző Cziffra-kávé mind nagyban hozzájárultak az ünnep emlékezetessé tételéhez.
A nyitó- és zárókoncertet a közel 700 főt befogadó színházteremben rendezték, két másikat pedig a kupolában. A programsorozat rangját jelezte, hogy a vasárnap esti gálaelőadáson Áder János köztársasági elnök is jelen volt a kerület polgármestere, Pokorni Zoltán, alpolgármestere, Fonti Krisztina és több más fővárosi polgármester társaságában. Az első koncerten pedig részt vett a miniszterelnök felesége, Lévai Anikó is.
A fesztivál megálmodója és művészeti vezetője Balázs János, akinek gyermekkorától példaképe Cziffra György. A Liszt Ferenc- és Junior Prima díjas zongoraművész évek óta rendez koncerteket a mester tiszteletére, eleinte kisebb, majd egyre növekvő érdeklődés mellett.
A fesztivál megszervezésével az volt a célja, hogy az itthon kissé elfeledett, világhírű művész végre elfoglalja megérdemelt helyét a zenei panteonban. Terveinek megvalósításában készséges segítőre talált a MOM Kulturális Központ igazgatója, Hambuch Gerda személyében, akit régóta ismer, hiszen Balázs János évek óta ad koncerteket gyerekeknek az intézményben. A Nemzeti Kulturális Alap és a Hegyvidéki Önkormányzat is hathatós támogatást nyújtott, s minden felkért neves művész készségesen csatlakozott a jelentős eseményhez.
*
Az első este főszereplője Balázs János volt: Cziffra György kedvenc repertoárdarabjaiból játszott remekműveket. A többi között elhangoztak Chopin-keringők és -polonéz, Liszt Ferenctől a II. Magyar rapszódia és a Villa d’Este szökőkútjai, Johann Strauss Kék Duna keringője Cziffra átiratában, végül pedig a szűnni nem akaró tapsvihar után két ráadásszám: Rimszkij-Korszakov Dongója, valamint Liszt mindenki által kedvelt Szerelmi álmok című műve. Hegedűs D. Géza Kossuth-díjas színművész részleteket olvasott fel Cziffra Ágyúk és virágok címmel megjelent önéletrajzi kötetéből, a zeneszámok pedig csatlakoztak az elhangzottakhoz.
A másnapi program Cziffra Györgyöt, az embert kívánta közelebb hozni a régi és az időközben felnőtt új generációhoz. Három zongoraművész, Vásáry Tamás, Mocsári Károly és Balázs János, valamint Cziffra unokaöccse, Andrássy László emlékezett a nagy ikonra Mohácsi Szilvia mikrofonja előtt (aki mind a négy este kifogástalanul látta el a műsorvezetői tisztet). Az oldott légkörben zajló beszélgetést időnként a művészek játéka szakította meg, amihez erre az alkalomra egy Steinway zongora is felkerült az emeleti kupolaterembe. Liszt, Debussy, Chopin és Rahmanyinov művei mellett kiemelkedett Beethoven Holdfény szonátája Vásáry Tamás előadásában, valamint Balázs János és Mocsári Károly Brahms V. Magyar táncának négykezes interpretációja.
Andrássy László a családról, Cziffra hányatott sorsáról, hazalátogatásairól, franciaországi életéről mesélt. A zongoraművész az összes pénzét a senlisi gótikus kápolna megvásárlására és felújítására fordította, s túl ezen minden lehetséges módon támogatta a fiatal művészeket. Jótékonysági koncerteket is adott, például a francia rendőrárvák megsegítésére, ezért párizsi koncertjein, államfőnek kijáró tiszteletadással, rendőrmotorosok kísérték gépkocsiját.
Vásáry Tamás itthon, majd az emigrációban is többször találkozott a híres művésszel, Mocsári Károly pedig többször járt Senlisben a Cziffra alapítvány vendégeként. Sok-sok élményüket osztották meg a hallgatósággal, különösen Vásáry Tamás szellemes anekdotái arattak nagy sikert. A közönség ezen a napon sem akart hazamenni, így a Dongó és a Kék Duna most is elhangzott Balázs János jóvoltából. Az előadás után még hosszú ideig beszélgettünk az előtérben a három művésszel és Cziffra György rokonával.
A következő napon kissé rendhagyó estre került sor, ugyancsak a kupolában, Cziffra – A kávéházak és bárok virtuóza címmel. A zongoraművész hosszú éveken át arra kényszerült, hogy az „éjszakában” szerepeljen, de ott is nagyot alkotott. Virtuozitása és improvizációs készsége óriási hírnevet és népszerűséget hozott számára akár a 30-as évek mondén éjszakai világában, akár a háború utáni szegényebb körülmények között, akár az 50-es évek sötét korszakában.
E világ slágereivel idézte fel Cziffra „könnyűzenei” tevékenységét a kitűnő énekesnő, Malek Andrea Sárik Péter zongorista és a hazai jazz doyenje, Berkes Balázs bőgős segítségével. Három évtized nagy magyar slágerei hangoztak el Horváth Jenő, Fényes Szabolcs, Kozma József zenéivel, Szenes Iván és G. Dénes György (Zsüti) verseivel, amik egykor Karády Katalin, Mezei Mária vagy Zsolnay Hédi előadásában váltak híressé (Hamvadó cigarettavég, Mások vittek rossz utakra engem, Gyere, ülj kedves mellém, Hulló levelek).
A nagy amerikai daloskönyv sztenderdjei közül is tallóztak az előadók, hiszen a háború előtt, s néhány évig azután is, ezek szintén szerepeltek a könnyűzenei palettán. George Gershwin But Not for Me című dala, a mindenki által kedvelt road song, a Route 66 vagy Nat King Cole világslágere, a Mona Lisa is felcsendült – ez utóbbit Berkes Balázs frenetikus bőgőszólója tette különlegessé.
A „második félidő” különleges csemegéjeként felváltva játszotta el Liszt Ferenc XIV., XIX. és II. Magyar rapszódiáját Balázs János zongorán és Berki Péter hattagú egri cigányzenekara. Fantasztikus illusztráció volt ez arra, miként használta fel Liszt a magyar cigányzene csodálatos motívumait a klasszikus zenei művek megalkotásában. Mint a prímás viccesen mondta: „elcsórta” azokat. A közönség ez alkalommal is kikövetelte a ráadást, így Balázs János mindenki meglepetésére, a két éve elhunyt Vukán Györgyre emlékezve, Berkes Balázzsal duóban a Last Message és a Ragtime című Vukán-opuszokat mutatta be.
A záró, Hommage á Cziffra címmel megrendezett ünnepi gálakoncert méltó tisztelgés volt a korszakalkotó zseni előtt. Elsőként Liszt XV. Magyar rapszódiáját hallhattuk Balázs János mesteri tolmácsolásában, majd Schumann Esz-dúr zongoranégyesének III. tételét Kelemen Barnabás, Kokas Katalin, Kokas Dóra és Vásáry Tamás előadásában. Ezután Vásáry Tamás két darabot szólóban játszott el: Chopin Nocturne-jét és Kodály Marosszéki táncok című művét.
Cziffra, a zseniális rögtönző tiszteletére három élvonalbeli jazz-zenész, Snétberger Ferenc (gitár), Szakcsi Lakatos Béla (zongora) és Lajkó Félix (hegedű) szólóimprovizációkkal szórakoztatta a nagyérdeműt. Az első részt a Kelemen Barnabás–Kokas Katalin művészházaspár játéka zárta, mégpedig hangszercserével: Kokas hegedült, Kelemen brácsázott.
A szünet után Csajkovszkij B-moll zongoraversenyét Balázs János adta elő a Szent István Király Szimfonikus Zenekar közreműködésével, Záborszky Kálmán vezényletével. Persze, most is a kedves „házigazdára” hárult a közönség ráadásigényének kielégítése: Balázs János Strauss Denevér nagyoperettjéből játszott részleteket, majd egy Chopin-keringő zárta a feledhetetlen koncertsorozatot.
*
A fesztivál után Balázs Jánost kérdeztük a Cziffra Györgyhöz fűződő családi kapcsolatairól, a négynapos program tapasztalatairól és jövőbeli terveiről.
Honnan datálódik a család kapcsolata Cziffrával?
– Nagyapám csellista volt, aki személyesen sokszor játszott vele 1956 előtt, majd emigrálása után is figyelemmel kísértük a pályáját, és otthon mindig szóltak a lemezei. Édesapám is zongorista, engem pedig kifejezetten Cziffra remek külföldi, majd később itthon is kiadott felvételei befolyásoltak a pályaválasztásban.
Mitől volt Cziffra annyira egyedülálló a sok híres koncertzongorista között?
– Az alapvető különbség éppen a hátrányos helyzetéből adódott, hiszen nem tanult hosszabb időn át senkitől, így saját stílust alakított ki. Elképesztő virtuozitás és improvizációs képesség jellemezte. Emellett tévedhetetlenül tökéletes technikával játszott, és olyan szabadságérzés áradt interpretációiból, ami világviszonylatban is egyedülállóvá tette. Igazi karrierje harmincöt éves kora után indult be, és rövid ideig tartott, hiszen fia halála nagyon megviselte.
Mit szól a fesztivál rendkívüli sikeréhez?
– Biztosan nemcsak engem, de a MOM minden munkatársát is meglepte az óriási érdeklődés, hiszen már januárban elfogytak a jegyek. Hambuch Gerda igazgató, Faludi András programszervező és a teljes stáb emberfeletti munkát végzett, ha kellett, hajnalig is dolgoztak. A MOM Kulturális Központ az utóbbi időkben egyre fontosabb szerepet tölt be a főváros kulturális életében. Nem ritka már, hogy világsztárok is itt lépnek a budapesti közönség elé, ami annál is lényegesebb, mivel a budai oldal korábban mindig háttérbe szorult. Bátran kijelenthetjük, hogy ma már a leginnovatívabb színhelyek közé tartozik a MOM. Mint tizenkettedik kerületi lakos még inkább örülök a fejlődésnek: a rendezett környezetnek, a könnyű megközelíthetőségnek, a nagyvárosi színvonalnak. Az önkormányzat szívügyének tekinti az itteni rendezvények támogatását.
Önnek különösen fárasztó lehetett mindennap pódiumra lépni.
– Valóban nem volt könnyű, különösen amiatt, hogy már az előkészítő munkák is sok energiát igényeltek. De szárnyakat adott a munkatársak lelkesedése és a többi művész pozitív hozzáállása. Eredetileg csak az első és a negyedik napon lett volna fellépésem, a második nap programjába Dráfi Kálmán váratlan betegsége miatt, a harmadik napra pedig már korábban, egy felkérés lemondása után kerültem be.
Megtudhatunk néhány adatot a rendezvénysorozattal kapcsolatban?
– Mintegy háromezer látogató közel ötszáz spontán üzenetben fejezte ki elégedettségét, nemcsak a koncertek színvonalát illetően, de az ideálisnak mondható körülmények, a személyzet udvariassága és a nívós ismertetőfüzetek miatt is. Elfogyott vagy ezerkétszáz Cziffra-szelet és ezer csésze a különleges egyiptomi kávéból.
Mik a távolabbi tervei?
– Én 2021-ig, Cziffra György születésének századik évfordulójáig szeretném megrendezni a fesztivált, minden év februárjában. Azt tervezzük, hogy már jövőre a Zeneakadémia bevonásával bővítjük a koncertek helyszínét, ami még inkább emeli majd az esemény rangját. Az idén ősszel megrendezendő zongoraverseny helyezettjei legközelebb lehetőséget kapnak a nagyközönség előtti fellépésre is. A verseny két korosztályban zajlik majd: a 12–16 és a 17–21 évesek csoportjában. A hazai élvonal mellett jövőre neves külföldi művészek felkérését is tervezzük, de erről még korai beszélni. Előbb-utóbb, de legkésőbb a centenáriumra nemzetközi turnék keretében akár a komplett fesztivált, akár pedig a produkciók egy részét a világ vezető koncertpódiumain szeretnénk felléptetni, a New York-i Carnegie Halltól a londoni Royal Albert Hallig.
A harmadik estén Vukán-szerzeményeket is játszott. Ismeretes, hogy érdeklődik a jazz iránt, hiszen unokatestvérei élvonalbeli jazz-zenészek: Balázs Elemér dobos és Balázs József zongorista-komponista.
– Nagyon érdekel a jazz, ami ma már éppen olyan rangú pódiumzene, mint a klasszikus. Szoktam is mondani, hogy két – különböző műfajban maradandót alkotó – György volt rám nagy hatással: Cziffra és Vukán. Örömmel játszottam el két Vukán-kompozíciót, különösen a gyönyörű Last Message-et, ami sajnálatosan valóban a nagy formátumú művész utolsó üzenete lett.
Márton Attila